Engin Akyürek novellái magyarul

Az erdő elaludt. A nap köszöntésének izgalmával együtt járt a Nap, a levegő és minden élőlény köszöntése. Élete nyitott könyvvé vált, és a napfelkeltével felébresztett minden élőlényt, az egysejtűektől az emlősökig. Egy anya melegségével és védelmezésével tisztelt mindent, ami él, és minden élőlényt a karjaiba vont. Örült, de a szépsége közepette elhelyezett, legmodernebb technológiával felszerelt villaegyüttesek fájdították szívét legbelül, leborotválták a mellkasát, és egy szikével meglengették a szívét. A földre terített, szárított fű olyan rosszullétet okozott benne, mint, amikor egy részeg hány. Mindennek ellenére nem zárkózott el a nap köszöntésétől, szépségének bemutatásától. A legmodernebb technológiával felszerelt villakomplexumok a körülöttük lévő gránit kövekkel világítottak, ahogy minden nap átadták lélektelen testüket a nyári nap sugarainak. Tarık csukott szemhéjával üdvözölte a függönyökön átszűrődő napot, és egy mozdulattal kikelt az ágyból. Gyorsan kikapcsolta a telefon ébresztőjét, mert nem akarta, hogy a mélyen alvó Gülşen felébredjen. Még egy év sem telt el azóta, hogy összeházasodtak. Gülşen nyári takaróból kilógó hasa azt mutatta, hogy nyolc hónapos terhes, és bármelyik pillanatban megszülhet. A születés pillanatát, a baba születési diagramjának előnyeit tudományos tanulmányozáson és baráti beszélgetéseken keresztül határozták meg, és kiválasztották a legmegfelelőbb időpontot. Miközben újonnan vásárolt villájának konyhájában kávét szürcsölgetett, Tarık a szeme sarkából az erdő mélyét és csendjét nézte csupa üveg nappalijából. Imádta ezt a villát, amelynek áráért éjt nappallá téve dolgozott.

Read More