A török esküvő nagy esemény, ahová több száz embert hívnak meg a családdal és barátokkal együtt. A törökök ugyanis szeretik az életük fontos eseményeit olyanokkal is megosztani, akikkel még csak most találkoztak először. Az ünnepségre akár – épp az országban járó – külföldieket is meghívhatnak.
Ha még sosem jártak török esküvőn, semmiképpen ne utasítsanak vissza egy ilyen meghívást, mert így bepillantást nyerhetnek a török hagyományokba. Ugyan az idő múlásával a törökök közül is sokan választják a modern esküvői szertartást, de azért még mindig vannak olyanok, akik a régi hagyományokhoz ragaszkodnak.
Mi is történik a török esküvőn?
Az esküvő az ország minden részén egy kicsit más és más, ez főként a vallási hagyományokból fakad, valamint függ a mennyasszony és a vőlegény neveltetésétől is. A kisebb falvakban az esküvők 3 napig is tarthatnak, a városokban már inkább az egynapos esküvők a jellemzők.
A kisebb falvakban az egész lakosság együtt ünnepel, és gyakran tartják az esküvőt a falu főtéren. A helyi asszonyok készítik az ételeket a vendégeknek, a férfiak pedig tradicionális zenét játszanak és mindenki együtt táncol éjszakába nyúlóan.
A másik oldalon, a városi esküvőket gyakran tartják ún. esküvői szalonokban. Ekkor egy napon van a házasságkötés és a lakodalom is, ahol ételeket és frissítőket szolgálnak fel, megtörténik a torta felvágása és az ajándékok átadása, miközben egy zenekar játssza a zenét. A házaspár a következő nap elindul a nászútra.
Vallási esküvők Törökországban
Kétfajta esküvő létezik Törökországban: az egyházi és a polgári. Egyházi szertartás esetén nincs eskü és írásos dokumentum sem. Az imám (vallási vezető) elmegy a házhoz és a házasulandókat két tanú jelenlétében összeadja. Ez azonban jogi szempontból nem tekinthető házasságkötésnek. Emiatt néhány konzervatívabb pár megtartja mindkét esküvőt, és a vallásit úgy tekintik, mintha eljegyzés lenne. A modern párok legtöbbször csak a polgári esküvőt választják.
Piros szalag a menyasszony derekán
A török mennyasszony csodálatosan néz ki hatalmas fehér ruhájában. Néhányan a fejüket is elfedik, mások pedig órákat töltenek el a sminkesnél és a fodrásznál, hogy tökéletesen nézzenek ki. A fehér ruha mellett sok török mennyasszony egyfajta övet is visel.
A derekukra kötött piros szalag szüzességüket jelképezi. A múltban az öv hiánya pletykákra adott okot, a modern városokban és falvakban azonban már a mennyasszony döntheti el, hogy viseli-e avagy sem.
A mennyasszonyi cipő talpa
Ez az esküvői szokás hasonló jelentéssel bír mint a mennyasszonyi csokor elkapása. A mennyasszony barátnői felírják nevüket a cipője talpára, és akinek a neve az éjszaka végére lekopik, az fog legközelebb férjhez menni. Általában ez történik minden névvel, hacsak nem alkoholos filccel írják fel.
Mit viseljünk egy török esküvőn?
A távoli falvakban nincs megkötés, máshol elegánsan kell felöltözni. A férfiak öltönyt viselnek, a nők bármit választhatnak, de a szoknyájuk vagy ruhájuk nem lehet térd felett érő és nem lehet kivágott. Ha egy család konzervatív, akkor a vállak sem lehetnek fedetlenek. Azonban a nagy kalapokat felejtsük el, a törökök nem viselnek ilyeneket.
Ajándékok
Ha valakit meghívtak egy török esküvőre, nem kell az ajándékosztályon időznie. Felejtse el a kenyérpirítót, a vízforralót vagy hogy egy ajándéklistával kering a boltban. A törököknél csak két lehetséges ajándék létezik. Miután a pár kimondta a boldogító igent és aláírták a szükséges papírokat, piros szalagokat akasztanak az ifjú pár nyakába. A vendégek ekkor vagy aranyérméket, ékszereket tűznek fel rájuk vagy papírpénzt. Ez egy praktikus hagyomány, mert ezzel már megalapozzák a pár közös jövőjét és nem kell attól tartaniuk, hogy két vagy több kenyérpirítójuk is lesz.
Török esküvői hagyomány: az autó konvoj
Az ifjú pár feldíszített autójukkal csatlakozik a vendégek menetéhez, és hangos dudálás közepette vonulnak végig az utcán. A gyerekek megállítják az autókat és megpróbálnak pénzt kérni az utasoktól. Ha megkapták, akkor engedik csak tovább az autókat, és a fiatal pár mehet házasodni, hogy azután boldogan éljenek.
Forrás: Türkinfo