A szemtelenség nem most fordult elő utoljára. Most nem eszik, vakarózik, nem csinálja azt, ami a kötelessége lenne. De ne kérdezd meg tőlem „mit szokott egy macska csinálni?” Talán szeret és van bennem valami tudatosság a kapcsolatunk kedvéért.

Minden kapcsolatnak vannak jellemző. A mi kapcsolatunké, egy macska. Jól emlékszem a dátumra, pontosabban a macskára, amikor először bejött a házamba. Hogy is felejthetném el?

Ez volt az együttélésünk második hete. A barátnőmnek csak egy bőröndje és egy fogkeféje volt a lakásomban és egy kicsi, újonnan vásárolt cica, tehát a kapcsolatunk így kezdődött. A szerelmesek csinálnak ilyen dolgokat. Ez olyan, mint amikor a macskák bejárják az egész lakást és kijelölik a területüket. Amikor beléptem a nagyszobába, láttam meg őket először egymás mellett, azután szerelmem macska nyelven ennyit mondott: „murrr”, erre a macska piruettezett egyet, csak a show kedvéért.

– Szerelemem, mi a neve a macskának?

Ha a macska cirmos lett volna, nem lett volna nehéz nevet adni neki, de így nem volt könnyű, így azt mondta:

– Válasszunk neki együtt nevet.

– Szerintem legyen Dió.

– Dió? Te ismersz olyan macskát, akit Diónak hívnak?

– Miért ne? Én szeretem a görög diót.

A macska bejött a házamba és elhelyezkedett a könyveken. Szerettem volna úgy hívni a macskát, ahogy elneveztük. De a történet megváltozott, nem beszélek görögül és a dió felsérti a számat! Végül hárman éltünk itt!

Amikor jobban megismertük, rájöttünk, hogy közömbös a környezetével és csak a saját öröme érdekli, így rá kellett jönni, hogy a Dió név egyáltalán nem megfelelő számára.

– Gyere, gyere ide, Dió!

– Murrrr..

Egész életét azzal töltötte, hogy mindenbe a lehető legkevesebb energiát fektesse, és haszontalan dolgokat csinált.

– Drágám, hívjuk Sefanak!

– Sefa? Lehet egy macska neve Sefa?

Ez lehet a lehető legjobb név, amit adhattunk neki, és ha már lehet a neve Dió, miért ne lehetne Sefa? Nem akartam olyan lenni, mint azok a szülők, akik vicces nevet adnak gyereküknek. Olyan nevet akartam, amire büszke lehet. Olyan nevet kell kapnia, ami jellemző rá. Amikor megemlítem a nevét, meglepettnek tűnt, majd egy pillanat múlva megfordult, és távozott.

A barátnőmmel kapcsolatunk véget ért. Egyre több probléma volt köztünk, ami már kellemetlen volt. Nyugodtan néztem kék szemébe és együtt döntöttük el, hogy befejezzük. A házban a vendégszobában aludtam, ami a macska birodalma volt. Az ágyam, a székem, minden bútor a házban az ő tulajdona volt. Csak annyi maradt nekem, hogy élhettem a saját házamban.

– Dió!

– Sefa!

– Dió!

Nem szeretném a problémáinkat tovább ecsetelni, a fő probléma nem a szoba vagy Sefa volt. Mindig megtaláltuk a módját, hogy kínozzuk egymást, így véget vetettünk ennek a kapcsolatnak. A barátnőm fogta a bőröndjét és a fogkeféjét és elment. Sefanak azt mondta Gyilkos és az ajtó bezárult mögötte.

A barátnőm, vagy inkább ex-barátnőm rokonait arra kértem, hogy vigyék el hozzá Sefat, de ő nem jött el érte. A macska pedig csak pajkosan mosolygott rám.

– Ez meg mi?

– Gyilkos…

A ház csendes volt és még érzékenyebbé vált, mint a vendégem.

Hat hónapot töltöttünk együtt, de kapcsolatunk csak annyi volt egymással, hogy ételt és vizet adtam neki.

– Szeretsz te engem?

– Murrr…

– Hát persze.

– Murrr…

Ahogy így beszéltem magamban, idiótának tűntem. Úgy tűnt Sefa volt a kapcsolatunk összegzése. Amikor ételt adtam neki, eszembe jutottak a nehéz idők, amikor a könyveimet rágta, az, amikor nevettünk és boldogok voltunk. Eltelt három egész hónap. Amikor éjszaka Sefa békésen aludt, én nem tudtam aludni. Amikor megosztottam vele a problémámat, féltem. Amikor beszélni akartam, egyszerűen csak azt mondtam, „Gyilkos”.

Az idő telt. Sefa növekedett és elérkezett az idő a búcsúzásra. Egy éjjel szomorúan tettem be az autóba és vittem el egy másik környékre, ahol békésen élhetett. Én adtam neki nevet, én etettem, mi mást tehettem volna még. Sokat gondoltam rá, én adtam a nevét, közel állt hozzám, nem tudtam kitörölni az emlékezetemből és emlékszem az életem azon részére, amikor megpróbáltam őt elfelejteni, de nem tudtam.

Aznap este, amikor meghoztam a döntést, későn mentem haza, és csak zuhanyoztam. Ültem az ágyon és úgy döntöttem, hogy alszom egyet és másnap új életet kezdek. Azonban egyszer csak valami felébresztett. Olyan volt, mintha valaki a fülembe suttogna. A hang gyorsan haladt előre a szívem és a gyomrom felé. A hang – amely az enyém volt – azt ordította, hogy sohasem szerettem Sefat és csak azért mondtam, hogy szerelememnek kedvezzek. Nem tudom ennek mi volt a célja, de azt tudom, hogy a belső hangok már régóta léteztek, és legtöbbször igazuk van. Sosem szerettem Sefat, de annak ellenére szeretni akartam őt.

Ennek semmi értelme. Időnkét egy egyszerű macska is segíthet abban, hogy fontos döntéseket hozzunk az életünkben.

Elmentem arra a környékre, ahol Sefat hagytam, de nem találtam. Nem volt az utcán. Talán a kutyák veszélyesek voltak számára és elbújt. Ahogy ezen gondolkodtam, felébredt a lelkiismeretem. A szemeteseknél jártam, amikor megláttam. A nyugtalanságom elmúlt és olyan volt, mintha azt kérdezte volna tőlem:

– Te meg merre jártál? Murrrr….

Az arca ragyogott, tudta, hogy visszamegyek érte és bár még mindig nem szerettem, tekintetünk találkozott. Még mindig nehezen fogtam fel, hogy az életem része.

Amikor hazaértünk, valami megváltozott. Ahogy Sefa biztonságban volt, úgy lettem egyre kedvesebb, a szobámban voltam. Egyezséget kötöttünk. Már szerettük egymást és nem sírtunk.

Sefa egyre csak nőtt. Egyre nagyobb húsdarabokat evett és rászolgált a nevére. Teljesen elfelejtettem mi volt régen és boldog voltam. Az élet kivirult. A belső hangok nem jelentkeztek többé. A hangulatom is megváltozott. Egyre gyakrabban nevettem. Olyan volt, mintha minden színesebb lett volna.

Képzelj el egy finom vacsorát a barátaiddal, képzeld el, hogy a nevetésed betölti a teret, beszélgettek, amikor a legboldogabb pillanatban felhív az exed. Hogy mit teszek én, elmondom. Továbbra is mosolygok és egy darabig nem veszem fel a telefont. Mivel még mindig mosolygok, így a többiek azt fogják gondolni, hogy a hívás egyáltalán nem fontos, majd egyszer csak megköszörülöm a torkom és felveszem a telefont. Ha az ember jó passzban van, és minden sínen van az életében, a szabályok megváltoznak.

Ha az exed felhív, annak két oka lehet, vagy bajban van vagy szomorú.

De ne is figyelj erre. Ezek a dolgok pont ellentétesek azzal, ami valójában történik egy ilyen esetben. Felvettem a telefont, de kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam, mit mondjak.

– Haló!

– Haló, sajnálom, hogy ilyenkor zavarlak!

– Semmi gond!

– Bocsánatot kérek, tudom, hogy már régen nem beszéltünk. Csak Dió felől érdeklődöm.

Utoljára egy évvel ezelőtt beszéltünk, most még csak azt sem kérdezte, hogy megy a sorom, csak a macskája érdekelte.

– Dió még mindig veled van, ez igaz? Láthatom valamikor? Haló, haló, hallasz engem?

Csendben maradtam, nem tudtam mit mondani.

– Hallasz?

Mielőtt lettem a telefont, csak annyit mondtam:

– Egyébként, Sefanak hívják!

A történet Engin Sessizlik című novelláskötetében is olvasható.

Kafasına göre 17. szám – 2017. november-december