Mardin Törökország délkeleti gyöngyszeme. Kulturális és történelmi emlékei, valamint kőházai miatt egy olyan csoda, amit mindenképpen látni kell, és aki ismeri Engin Akyürek sorozatait, az jól tudja, hogy a Bir bulut olsam (Ha felhő lennék) című épp Mardinban játszódik, ezért is érdemes egy kicsit közelebbről is megismerkedni vele.
Ami először szembejön a látogatóval, egy felirat: „Mardin – olyan, mint egy mese”. És valóban, minden utazó megélheti a saját meséjét ebben a lenyűgöző városban. Ha csak 2 rövidebb napot tudunk itt eltölteni, az sajnos mindenre nem elég, de így is ízelítőt kaphatunk ebből a csodás helyből.
Isztambulból két órás repülés után érkezünk meg a misztikus hangulatú kőházak városába.
Két város egy földön
A város két részből áll: régi és új Mardinból. Míg a régi rész a város legismertebb arcát mutatja híres kőházaival, addig az új Mardin tele van magas, vasbetonból épített épületekkel. A repülőtértől Kızıltepe kerületig tart az óváros, innen a sötét, modern épületek sziluettje nem látszik, így lehetőségünk van arra, hogy jobban megismerhessük, milyen is lehetett a város egykoron.A városba járva az első állomásunk legyen az asszír közösség Kırklar (negyvenek) temploma, amit egy hatalmas udvaron keresztül lehet megközelíteni, és van egy nagy harangtornya is. A templom belsejében a közel-keleti kereszténységre jellemző formájú kőívek, oszlopok, szentek szobrai, keskeny ablakok és az oltárt fedő, kézzel festett terítők fogadják a látogatókat.
Az, hogy a felfedezését egy templom látogatásával kezdjük, lehetőséget ad arra, hogy bepillantást nyerjünk egy olyan város életébe, amely a kultúrák és vallások olvasztótégelye. A város lakói, legyenek azok törökök, kurdok, arabok, yazidik vagy asszírok, kölcsönös toleranciával viseltetnek egymás kultúrája és vallása iránt.
A templom felfedezése után tegyünk egy sétát a kőházakkal szegélyezett hosszú utcákon! Ezek a kőházak jól tükrözik Mardin földrajzi jellemzőit. Az építésük során felhasznált mészkő jó hőszigetelő, és nem mellesleg jól faragható, így ideális építőanyag volt az egyedi stílusú épületek kialakításához, mindemellett pedig helyből származik. A házak elég közel épültek egymáshoz, de ez nem vesz el szépségükből. Mivel ezen épületek védelem alatt állnak, Mardin népszerű központja Törökország kulturális turizmusának.
Utunkat a Rézművesek bazárjában (Bakırcılar Çarşısı) folytassuk. A múltban a fémkalapácsok hangja visszhangzott innen az egész városban, manapság azonban a bazár sokkal inkább a kávé-, fűszer- és a dohánykereskedők körében kedvelt.
Következő állomásunk legyen a Nagymecset (Ulu Cami), ami a város szimbóluma, klasszikus artukid stílusban épült, kupolája lekerekített. A mecset eredetileg két minarettel épült, de napjainkban már csak az egyik látható. A 11. században épült, és 16 felirat olvasható rajta szeldzsuk, artukid és oszmán stílusban. A dzsámit II. Abdul-Hamid uralkodása alatt rekonstruálták, majd egy átfogóbb helyreállítást is végeztek rajta a köztársaság idején.
Városi múzeum
A város másik érdekes látnivalója a Sakıp Sabancı Városi Múzeum és a Dilek Sabancı Művészeti Galéria. Az épület az ékszerbazár közelében található, II. Abdul-Hamid szultán uralkodása alatt épült, és eredetileg istálló volt. Az építész egy örmény, Sarkis Elyas Lole volt. A múzeumban különböző vallású emberek sírkövei, Mardin hagyományos kézműves munkái, ékszerek, szőttesek, szappanok és kőfaragványok is láthatók. Az épület földszintjén van a galéria, ahol időszakos kiállításokat szerveznek. Korábban láthatták már itt az érdeklődők Abidin Dino török művész alkotásait is.
Természetesen Mardinban számos más egzotikus hely is található, a vár, a Zinciriye medresze, vagy az ókori Dara városa. Két nap azonban nem elég ahhoz, hogy ezeket is mind felkeressük, ezért azt javasoljuk, hogy aki meg szeretné ismerni a város minden szegletét, az hosszabb időt töltsön el itt.
Forrás: Türkinfo
