Miután megtekintették a Sefirin Kızı (A nagykövet lánya) utolsó három epizódját, amelyben Engin Sancar Efeoǧlu karakterében látható, az emberek elkezdtek Enginről beszélni.
Nem akarok összefoglalót vagy ajánlót írni az Emre Kabakuşak által rendezett sorozatról, mert az már többször, több helyen olvasható és némelyik egész jó is. Én most Engin tehetsége előtt szeretnék tisztelegni. Azt szeretném bemutatni, hogy milyen kecsesen visz magával ilyen érzelmi mélységekbe, és hogy hogyan repülnek ezek az érzések, mint a hulló csillagok a film nézése közben, egyenesen a szívünkbe, miközben szótlan marad. Nézni, ahogy játszik, olyan, mint egy tájban gyönyörködni. Lírai, ahogy játszik, színészi játékában szeles szigeteket, folyókat, meredek lejtőket, tavaszi lágyságot, sötét mennydörgést, süllyedő csónakot, vihart, csillagos eget is megjelenít.
Amikor Sancar boldog, ragyog a lelke, amikor gyilkos düh önti el szívét, szeme elsötétül és halált sugall. Arcán a legkisebb szívdobbanás, az ajkán a borzongás, a kín és az öröm is jól tükröződik. Suttogása madárdal, üvöltő fájdalma földrengés. Nem tudom honnan van ennyi energiája, belső ereje. Talán az életben, a kamerától távol, amikor csend veszi körül, a lelkébe néz, talán amikor meghallja a fák hangját a szélben, a tenger dallamát, vagy amikor ismerőseivel találkozik, ezekből az érzésekből és hangulatokból táplálja belső energiáját.
Bármit is csinál, a képernyőn megjelenő eredmény számomra lenyűgöző.
Cathie Hubert francia művész, Bretagneban él. Író és festő. A közelmúltban kezdett el írni Engin Akyürekről és munkásságáról. Ez a rövid összefoglaló 2020. áprilisában íródott.
Forrás: Engin Akyürek – THE ACTOR Facebook oldal