Engin Akyürek novelláskötete, a Csend (Sessizlik) hamarosan Iránban, farsi nyelven is elérhető lesz. Most mind a spanyol, mind az iráni rajongókra irigyek vagyunk, mert sajnos sem angol, sem magyar nyelvű kiadásról nem hallani.
Elkészültünk a következő novella magyar fordításával.
Címe: Balszerencse
Az öreg ember nem az volt, aki sokszor járt volna az asztalomnál, ahol a teámat ittam. A lottószelvényeket áruló öreg ember mindenkinek árult, de az asztalomnál, ahol verseket olvastam, nem állt meg. A fején lévő, nemzeti lottó feliratú sapka jól mutatta, mennyi idős lehet, de ezt az arcán lévő ráncokból is látni lehetett.
Épp a teámat kortyoltam, amikor az öreg odajött az asztalomhoz és ráncos kezével felém nyújtott néhány szelvényt.
– Vegyél, fiam. – Köszönöm, uram. – Ez az utolsó három darab. – Köszönöm, de nem szeretek játszani a szerencsével.
Tovább olvasom >>>
Elkészültünk a következő novella magyar fordításával.
De kinek is szólnak a legfennköltebb szavak?
Miután valaki hőssé vált, szükséges minden győzelmét és kritikáját felsorolni? Fénysebességgel érkezik, szívünk rejtekében bújik meg, és még ha nem is hódítja meg az összes kontinenst, nem győzi le a lázadásokat, akkor is ott morajlik bennünk a holnap legszenvedélyesebb dallama. Lelkünk legmélyén. A hősnek nem az a célja, hogy hős legyen. Vajon csak a győzelmei miatt lett Napóleon Napóleon? A hős, ha hősként viselkedik, a megfelelő pillanatban bekerül majd egy fényképekkel tarkított történetbe. Vajon Szuper Márió legnagyobb hőstette az aranygyűjtés? Vannak képességei, és három élete, de mégsem tud a szívekig érni.
Tovább olvasom >>>
Jó hír a spanyolul tudó rajongóknak. Hamarosan elérhető lesz Engin könyve spanyol kiadása is. Egyenlőre angol nyelvű változatról még nincs hír, magyarul pedig nem valószínű, hogy megjelenik, de itt az oldalon igyekszünk mindet lefordítva megjelentetni!
Amikor elindultam otthonról, megnéztem a postaládát. Már hat hónap telt el, hogy a 20 éve megismert barátom nem írt nekem semmit. A barátom életem legfontosabb pillanatinak volt tanúja. Több száz kifejezés volt, amit soha nem tudtam elmondani magamnak. Húsz évvel ezelőtt egy iskolai teremben kötöttünk barátságot és egy fehér papír volt az, ami összehozott minket a nagy távolság ellenére. Az irodalom tanárunk egy nap egy zsáknyi levelet hozott be órára és azt mondta keressünk magunknak levelezőtársat. Számunkra ez kínszenvedés volt és feleslegesnek tartottuk.
Tovább olvasom >>>