Categories Sessizlik

Sessizlik novella – Szerintem is, Sefa

Elkészült a kötet utolsó novellájának a magyar fordítása.

A címe: Egyetértek, Sefa

 

– Sefa

– Murrrr…

Baljós arckifejezéssel meredt rám a fotel legmenőbb szegletéből, anélkül, hogy felemelte volna a fejét. Az ilyen pillanatokban szürke teste kellemetlen emlékeket ébreszt bennem kapcsolatunkat illetően. Tudta, mit fogok mondani, és hamarosan ásítozva olyan hangot adott ki, ami minden nyelven ugyanazt jelenti.

– Murrr…

Próbáltam helyesen összerakni a szavakat mondatokká és nagyon figyeltem a lélegzetvételre a hangsúlyozás folyamán.

– Van egy szerelmem.

– Murrr…

– Nagyon új, úgy értem, nem hosszú idő óta van.

Felemelte a fejét, megrázkódott és úgy nézett rám, mint aki azt mondja: Halljuk!

– Öööö… szeretjük egymást és elhatároztuk, hogy együtt fogunk élni.

Ezúttal nem emelte fel a fejét, és anélkül, hogy megmozdult volna, felém fordította a fenekét és mindent, amit mondtam, a farkával félresöpört.

Tovább olvasom >>>

Categories Sessizlik

Sessizlik novella – Találkozzunk történetekben

Kész a kötet utolsó előtti novellájának is a magyar fordítása.

A címe: Találkozzunk történetekben

Miután megtörtént legfrissebb történetem javítása, elküldtem azt szeretett Idilemnek, a Kafasına Göre magazin szerkesztőjének. Ha valaki nem író, az írással kapcsolatos tevékenység nehézsége és az írásokban rejlő felelősségtudat rejtve marad. Az az érzésem, hogy a nagy írók és költők figyelnek engem miközben egy történetet írok, és emiatt, hogy ne bántsam őket, vagy ne legyek velük tiszteletlen, minden elküldött történetemért elnézést kérek.

Tovább olvasom >>>

Categories Sessizlik

Sessizlik novella – Emlékek illata a levegőben

Elkészült a kötet következő novellájának fordítása.

Címe: Emlékek illata a levegőben

Amikor az idő forróvá vált, olyan volt, mintha egy „Trabzon kenyeret” sütöttek volna a fejeken. Az emberek feje olyan volt, mint egy péklapát, hónaljuk foltos mintázatú, fenekük nedves volt, mint egy szaunában, és olyanok voltak, mint a földi emberek, akiket a pokolból rúgtak ki, felülről nézve. Nos, amikor nagyon meleg volt az idő, és amikor a nyár jellemzői ennyire megváltoztak, az emberek különféle módon próbálták megmagyarázni ezt az erős hőséget. Néhányan hálásak voltak, mások Isten áldását küldték annak, aki feltalálta a légkondicionáló berendezéseket, azonban néhányan még csak nem is reagáltak, úgy tűnt ők örökké használják azt a levegőt, amelyet az orrukon keresztül lélegeztek be, és a szemükön keresztül lélegeztek ki.

Tovább olvasom >>>

Categories Engin Akyürek Sessizlik

Naiv „csend”

Engin Akyürek, akit eddig csak színészként ismertünk, előállt egy olyan könyvvel, amely pontosan a tőle elvárt ízlésben íródott.

A „Csend” című novelláskötet őszinte történeteivel vonzza az olvasót. Engin Akyürek színészként bármilyen karakter bőrébe bújik, mindig az az érzésem, hogy törékeny, naiv ember.

Engin első, „Csend” című novelláskötete olyan könyv, amely ezt a naivitást közvetíti az olvasó felé. Amint a borítójáról megtudhatunk, a könyv egy kisgyerek, néha macska, néha idős, néha 30 év körüli ember életébe helyezi az olvasót. Az egyik történet például egy 13 éves fiúról szól, aki hirtelen családfővé válik, miután leesett egy cseresznyefáról. Máskor egy olyan ember életébe pillanthatunk bele, aki nem tudja, mit kell tennie, amikor találkozik volt barátnőjével, azután ott van még a német juhász, aki egy építkezés szomszédságában telepedett le, mégis olyan érzésünk van, mintha egyetlen szereplő történetét olvasnánk.

Engin a mindennapi élet rövid pillanatait meséli el, amelyek óráknak tűnnek az életben. Édes novellákkal teszi ezt anélkül, hogy untatná az olvasót. A történet szereplőinek életkora, helyzete és állapota változik, de ez a naiv hangulat mindannyiukban érződik.

A „Csend” 21 történetéből 19 megjelent a Kafasına göre irodalmi folyóiratban is. A könyvben azonban van 2 olyan történet is, amelyet először a „Csend”-ben olvashatunk.

Történeteibe azokat az eseményeket is megtalálhatjuk, amelyeket a magazin szerkesztőivel együtt élt át, egyes történetekben a valóság és a fikció összefonódik. Nem tudjuk pontosan, hogy amit olvasunk, az valójában Engin emléke vagy csupán kitaláció.

Külön meg kell említeni a könyvnek nevét adó „Csend” történetet is. Az apját elvesztett Selim és közeli barátai történetét olvasva szinte látjuk, ahogy Selim és barátai, akik a fánkokat szájukba töltik, nevetni kezdenek és jól szórakoznak, amikor az egyik néni rájuk szól, hogy szégyelljék magukat, mert egy fiúnak, akinek csak most halt meg az apja, nem viselkedhet így A történet elmondja az olvasónak, milyen az, amikor egy gyermek kapcsolatba kerül a „fájdalom” fogalmával, miközben érezteti az olvasóval azt a társadalmi nyomást, amelyet Selim tapasztal. Azok az évek, amikor a szomszédság összecsapott az utcákon …

Engin történeteit olvasva vágyakozunk a múlt után. Bár nem volt világos, mikor játszódnak a történetek, de azt gondolom, a 80-as évek végén játszódnak. Azok az idők, amikor a gyerekek az üres földet látva felvették a labdát és futni kezdtek, az egész környék ismerte és megvédte egymást, amikor egy gyermek eltűnt a környéken, mindenkit mozgósítottak … Sok történetből látszik, hogy Engin különösen vágyik vissza a régi helyeire.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni Nalan Ataca rajzait sem, amelyek az összes történet középpontjában állnak. Ataca olyan rajzokkal illusztrálta a novellákat, amelyek elősegítik a történetek megelevenedését a fejünkben.

Engin a könyv eladásából befolyt összeget és a jogdíjakat a Darüşşafaka Alapítványnak adományozta.

Első novelláskötete lebilincseli az olvasókat és azt jelzi, hogy állandó helye lehet az irodalmi világban.

Forrás: hurriyet.com.tr

Categories Sessizlik

Sessizlik novella – Menni

Meghoztuk a kötet következő novellájának magyar fordítását.

A címe: Menni

Régebben szokása volt a mondatok mögé bújni. Én viszont nem szerettem a látható dolgokat, és a ki nem mondott mondatokból jéghegyeket tudtam volna építeni.

Egyfolytában beszélt. Még csak levegőt sem vett, hogy egy pillanatra legalább megszakítsa véget nem érő mondatait.

– Elmegyek – mondta egyszer csak.

A „menni” igének természeténél fogva ilyen kegyetlennek kellett lennie? A korszak vagy az az időszak, amelyben éltünk, nem számított. Az asztalnál ülve és a modern kor nemeseinek megfelelő módon csacsogva teljes primitívségünket tűzbe dobtuk. A „menni” igét követő összes mondat teljes sebességgel jött le az úton, mint egy teherautó, amelynek tönkrement a fékje. A múlt időrendi megbánását és szenvedésünket egyenlővé tettük az emberekkel a történelem során. Amikor azt mondom, hogy „egyenlő”, akkor csak hallgattam rájuk, és hallgatással egyáltalán elszégyelltem magam. Mindig azt gondolom, hogy azok az emberek, akik fogfájásban szenvednek, ugyanazt a fájdalmat érzik. Bár a minket egyesítő fájdalmak olyan egyszerűnek tűntek, nagyon nehéz volt megtalálni azt a pár szót, amellyel szívfájdalmunk kifejezhettük. Azok a szép napok, amelyeknek velejét kipréselték, olyanok lettek, mintha az emésztőrendszerünk szemetévé váltak volna.

Tovább olvasom >>>