Categories Kafasına göre

Kafasına göre novella – A nevem…

A magazin 2021. július-augusztusi számában megjelent novella egy részlete:

“A macska:

Ha kíváncsi vagy a nevemre, azonnal elmondhatom. A nevem: „macska”. Macska, csakúgy, mint mindegyik másé, akit ismersz, látsz az utcán, és otthon etetsz. Nyilvánvalóan csak ti, emberek csináljátok ezt a hülyeséget a névadással. Neveket adtok nekünk, és ezeknek a neveknek jelentése is van. Azonban minden macska, csak macska. Nem érezzük szükségét, hogy név szerint szólítsuk egymást, mindig felismerjük egymást. Ha két teljesen egyforma macska jelenik meg, akkor ez a világ bajban lesz. Csak ti, emberek, hasonlítotok egymásra annyira, hogy neveket kell adnotok egymásnak; de megértem, mert így akartok kitűnni a tömegből.

Ha többet szeretnél megtudni rólam, annyit mondhatok, hogy csíkos macska vagyok, 6 éves. Ennek az információnak elegendőnek kell lennie számodra. Életem hat évét azzal töltöttem, hogy életben maradjak. Nem, nem panaszkodom. Mi, macskák, olyan élőlények vagyunk, akik mindig boldogok lehetnek. Vagy ahogy ti, emberek fogalmaztok, mi macskák tudjuk, hogyan legyünk itt és most minden erőfeszítés nélkül boldogok. Minden macska megragadja a megfelelő pillanatot.”

A teljes történet itt olvasható >>>

Categories Engin Akyürek

Beren Gençalp Engin Akyürekről

Legutóbbi interjújában Beren Gençalp felejthetetlen emlékként említette az olajbogyós jelenetet, amelyet Enginnel a Sefirin Kızıben forgatott:
“Volt egy olajbogyós jelenetem Engin bátyámmal a Sefirin Kızıben. A jelenet szerint Engin bátyámnak rá kellett lépnie az olajbogyókra és el kellett esnie. Sokat nevettünk a jelenet felvételekor. Ezt soha nem fogom elfelejteni és mindig meg fog nevettetni.”
Categories Kafasına göre

Kafasına göre novella – Hátsó udvar

A magazin 2021. május-júniusi számában megjelent novella egy részlete:

“Egy kődarabnak támaszkodtam az iskola hátsó udvarán. Eláraszt a csend, nézem, ahogy a felhők megállnak az égen, és gondolkodom. Hakan a nyaka és a feje közé szorítja a táskát, és nézi, ahogy a madarak leszállnak a tetőre. Hakan egy fiú, akinek a legszerencsétlenebb pillanatokban is sikerül vigaszt nyújtania, és ezt nem azért teszi, mert szükségét érzi, hanem mert az élet megkívánja.

Az ankarai hideg az egész testemen áthatol a fenekemig és bennem ragad. Az egyetlen dolog, amire gondolhatok, az a szerelem fájdalma. Az eldobott táskát a fejem alá csúsztatom, de se erőm, se bátorságom nincs felkelni a helyemről. Nincs sok időnk beszélni vagy aggódni. Nem mentünk órára, az iskola hátsó udvarán maradtunk. Tizenöt perc van kicsengetésig. Hamarosan megtelik a park dohányosokkal, és mindenféle tanulóval. Megtöröm a csendet, ahogy megszólalok:

– Mi lesz velünk, testvérem?

– Ne kérdezd, testvér. Megint kidobtak minket, megint fájt a szívünk. Mi lesz így velünk?

Ezt utálom a legjobban Hakanban – először nemleges választ ad a kérdésre, amit feltettél neki, majd úgy tálalja, mintha ő találta volna ki.

 – Ne tedd fel nekem azt a kérdést újra, amit én már feltettem neked!”

A teljes történet itt olvasható >>>