Engin Akyürek

A magazin 2020. november-decemberi számában megjelent novella részlete:

“A férfi, akivel találkozom, ötvenes éveiben jár, közepes magasságú, vastagkeretes szemüveggel, ősz haja sejtet a koráról. Három éve látom őt különböző utcákban és helyeken, különböző időközönként. Tekintete különleges, mintha egy üveg vízen haladna át, és ez enyhén görnyedt testével együtt emlékezetes képet alkot, felismerni őt, bárhol is találkozunk vele. Ha fizikailag hasonlóak lennénk, arra a metafizikai következtetésre jutnék, hogy ő valamiféle jövőbeli vetületem.

Az első év után csak tudomásul veszem a helyzetet, a második évben elkezdem számolni a véletleneket, és a harmadik év elején már aggódom ennek jelentősége miatt. Ha az én koromban lenne, elkapnám, és a lehető legkedvesebb módon feltenném neki a kérdéseimet. Vajon ő is így érez, ugyanazon a folyamaton megy keresztül, és keresi a megoldást ugyanarra a kérdésre? Ennek a személynek a jelenléte olyan jel, amelyet nem tudok értelmezni, és ezért nem értem pontosan, amit látok?”

A teljes történet itt olvasható >>>

A magazin 2020. szeptember-októberi számában megjelent novella egy részlete:

“Egy naptól elzárt lakást építettek és odaköltöztem. A legalsó szintet, amelyet egykor “földszintnek” hívtak, akkoriban szénraktározásra használták. Azután, amikor elterjedt a földgáz használata, szerény, alacsony díjas lakásként funkcionált. Hála Istennek, sikerült tőle megszabadulnom. Ugyan 1+1 szobás lakásnak hívták, de a két szoba mérete még egy szobáét sem tette ki. Ezen kívül mindenhol nedves volt és dohos szagot árasztott.  Ezt a lakást épp ezek miatt nem nevezhettem otthonomnak, mindig vendégnek tartottam benne magma. Tele volt bontatlan dobozokkal és bőröndökkel, mert titkon azt reméltem, hogy elköltözhettem egy megfelelő lakásba.”

A teljes novella itt olvasható >>>