Elkészült a kötet újabb novellájának magyar fordítása.
Amikor a telefon megszólalt, poloskák ették a szívemet, a kezem és a karom bizsergett, és egy „második szög” rögzítette a nyakam és a testem egymáshoz, mintha pár deszkából készültek volna. Annak ellenére, hogy a tenyerem izzadt, a nyakamra csapott ujjhegyeim egész testemet az ácsműhely felé fordították, mintha a hazugság előtti gesztusokat gyakorolták volna, még a hazugság kimondása előtt.
Noha jól tudtam, hogy mi következik hamarosan, nem tudtam megszabadulni tőle. Míg ez arra késztette, hogy egyre inkább szeressem meg Pinocchiot, azért volt egy-két dolog, ami miatt szidtam a mesterét. Találnia kellett volna megoldást az orrára. A hazugság valós életbeli egyenértékűségére gondoltam, nem a mesére. Annyira elgondolkodtam, hogy csak a tizenkettedik csengetés után vettem fel a telefont, és ezzel véget vettem annak a dallamnak, amely a testem az ács boltja felé irányította.
Tovább olvasom >>>