A 2018. március-áprilisi lapban megjelent novella egy részlete:
“Épp a teámat kortyoltam, amikor az öreg odajött az asztalomhoz és ráncos kezével felém nyújtott néhány szelvényt.
– Vegyél, fiam.
– Köszönöm, uram.
– Ez az utolsó három darab.
– Köszönöm, de nem szeretek játszani a szerencsével.
Az öreg szemei felragyogtak, mint a macska szemei. Úgy szorongatta az utolsó három szelvény, mintha az élete múlna rajta.
– Miért nem?
– Nem szeretem, elveszik a békémet.
– Ez az utolsó három, vegyél egyet…
– Értékelem, uram, de nem.”
A teljes történet itt olvasható >>>