A magazin 2020. május-júniusi számában megjelent novella egy részlete:
“Egy hetem volt a házi feladatra, de fogalmam sem volt, mit írjak. Annak ellenére, hogy próbáltam minden este az íróasztalnál ülni és firkálni valamit, az üres fehér oldalt bámultam csak, mielőtt elkezdtem volna írni a második mondatot. Ha az írás valamiféle tett lenne, akkor az írói létet lehetne érezni. Nagyon nehéz volt írónak lenni úgy, hogy olyan mondatokat írjak, amiket megértenek. Talán úgy megírhattam volna, hogy az emberi természet mélységeibe belépve és ott elveszve, olyan dolgokon gondolkodtam volna, hogy ott a gondolataimat gyúrom át, és azután úgy megírom.
Természetesen ebben a korban nem tudtam ezekre gondolni a kezemben lévő radíros ceruzával, de emléksze, hogy féltékeny voltam az írni tudó emberekre. Könnyű volt elképzelnem Pinokkió íratlan napját, de nagyon nehéz volt leírnom. Amikor lehunytam a szemem, láttam az általam létrehozott Pinokkiót, behozhattam az osztályterembe és beszédre késztethettem. Bárcsak lenne egy olyan felvevő, ami láthatná, amit álmodok.”
A teljes történet itt olvasható >>>