A magazin 2015. június-júliusi számában megjelent novella rövid részlete:
“Egy emberekkel teli helyen vagyok, és amikor sokan vannak egy helyen, az ember valami más akar lenni. Mit akarok? Mindent felülről szemlélni, sirályként emelkedni egy pohár tea fölé, el akarok menni életem álomhelyére. Igazából sirály akarok lenni; mint egy valamit kereső sirály szeme, azokat a meséket szeretném eljátszani, amelyeket a legjobban szeretek, mesehős tulajdonságokkal, különböző távoli földekre szállva, és beszívva ezen helyek illatát. Sokat akarok? Úgy tűnik, hogy az asztalnál ülve az a vágy, hogy igyak egy csésze teát, a legártatlanabb állapot. Amikor felnézek, nem szeretem, ha ez a fekete háttér árnyékot vet a szemhéjamra. Miközben az embereket, az időjárást és különösen a sirályokat nézem, amelyekre féltékeny vagyok, új földrészeket szeretnék felfedezni, amelyeket senki sem ismer, és szeretném, ha a nevüket sirályokkal, és az enyémmel is együtt említenék. A látás a legprimitívebb eszköz az álmaimhoz és az érzéseimhez képest. Az asztalok által összeállított szimfónia, emberek, akik nem hallgatnak egymásra, telefonokkal párosuló kezek, testek, amelyek a szemüket úgy meresztik okostelefonjukra, mintha a világ legfontosabb híreit kapnák, és a fejek, amelyek a legtöbbet letörlik primitív emberi viselkedéssel, olyan elmélettel, amelyet nem tudok megmagyarázni. “
A teljes novella itt olvasható >>>
A 2015. április – májusi lapban (ez a magazin első lapszáma) megjelent novella egy részlete:
