Category: Kafasına göre

A magazin 2021. március-áprilisi számában megjelent novella részlete:

“Tahsin megpróbálta értelmet adni a tekintetének, miközben kifújta a belélegzett levegőt. Olyan volt, mintha egy ellenséget űzött volna ki – amely fészkelődött benne – nem a lélegzetét. Az új kapcsolat izgalma átjárta a testét, és megpróbálta azt mondani, „Jól vagyok”, az ajkán megjelenő mosollyal, anélkül, hogy tudta volna, hová tegye belső zavarát. Az előtte lévő szemek nem csak a barátnőjéé voltak, hanem egy új remény, egy új lélegzet előzményei is …

Tahsin barátnője ajkára szegezte tekintetét, hallgatta a csendet, és lassan lélegzett. Csókolózni fognak …”

A teljes történet itt olvasható >>>

Mától kapható Törökországban a Kafasına göre magazin legfrissebb száma. A 2021. november-decemberi újság címlapján ezúttal Mustafa Kemal Atatürk látható.

Engin legújabb novellájának címe pedig Sene doksan beş (95-ös év).

A magazin 2021. január-februári számában megjelent novella részlete:

“Azon a napon, amikor fogta a tollat ​​és megtanult írni, egy teljesen új univerzumot fedezett fel. Egy teljesen új világ, ahová korábban senki nem lépett, ahol csak ő járhatott, és csak ő szabhatta meg határait. És valószínűleg ebben a világban, amelyet ő fedezett fel, az ikertestvére élt. Ez a testvér pedig mondatokat küldött neki az újonnan felfedezett univerzumból. Elkezdett leírni minden pillanatot, amit megfigyelt, minden pillanatot, aminek tanúja volt. De leírva a valóságot átalakította, a fejéből született valósággá változtatta. Más szóval, a történet az ő univerzumában zajló eseményeket követte.

Egyszer a török ​​nyelvtanár arra kért mindenkit, hogy írja le részletesen az óra utolsó piknikjét. Este Mehmet Nuri leült, hogy elvégezze a feladatot, de nem járt sikerrel. Amióta az eszét tudta, írt valamit, de most először valaki más is el fogja olvasni, amit ír, és még az osztály is hallani fogja.”

A teljes történet itt olvasható >>>

A magazin 2020. november-decemberi számában megjelent novella részlete:

“A férfi, akivel találkozom, ötvenes éveiben jár, közepes magasságú, vastagkeretes szemüveggel, ősz haja sejtet a koráról. Három éve látom őt különböző utcákban és helyeken, különböző időközönként. Tekintete különleges, mintha egy üveg vízen haladna át, és ez enyhén görnyedt testével együtt emlékezetes képet alkot, felismerni őt, bárhol is találkozunk vele. Ha fizikailag hasonlóak lennénk, arra a metafizikai következtetésre jutnék, hogy ő valamiféle jövőbeli vetületem.

Az első év után csak tudomásul veszem a helyzetet, a második évben elkezdem számolni a véletleneket, és a harmadik év elején már aggódom ennek jelentősége miatt. Ha az én koromban lenne, elkapnám, és a lehető legkedvesebb módon feltenném neki a kérdéseimet. Vajon ő is így érez, ugyanazon a folyamaton megy keresztül, és keresi a megoldást ugyanarra a kérdésre? Ennek a személynek a jelenléte olyan jel, amelyet nem tudok értelmezni, és ezért nem értem pontosan, amit látok?”

A teljes történet itt olvasható >>>

A magazin 2020. szeptember-októberi számában megjelent novella egy részlete:

“Egy naptól elzárt lakást építettek és odaköltöztem. A legalsó szintet, amelyet egykor “földszintnek” hívtak, akkoriban szénraktározásra használták. Azután, amikor elterjedt a földgáz használata, szerény, alacsony díjas lakásként funkcionált. Hála Istennek, sikerült tőle megszabadulnom. Ugyan 1+1 szobás lakásnak hívták, de a két szoba mérete még egy szobáét sem tette ki. Ezen kívül mindenhol nedves volt és dohos szagot árasztott.  Ezt a lakást épp ezek miatt nem nevezhettem otthonomnak, mindig vendégnek tartottam benne magma. Tele volt bontatlan dobozokkal és bőröndökkel, mert titkon azt reméltem, hogy elköltözhettem egy megfelelő lakásba.”

A teljes novella itt olvasható >>>