Category: Kafasına göre

A 2018. május-júniusi lapban megjelent novella egy részlete:

“Miután megtörtént legfrissebb történetem javítása, elküldtem azt szeretett Idilemnek, a Kafasına Göre magazin szerkesztőjének. Ha valaki nem író, az írással kapcsolatos tevékenység nehézsége és az írásokban rejlő felelősségtudat rejtve marad. Az az érzésem, hogy a nagy írók és költők figyelnek engem miközben egy történetet írok, és emiatt, hogy ne bántsam őket, vagy ne legyek velük tiszteletlen, minden elküldött történetemért elnézést kérek.

Miután megírtam és elküldtem a történeteimet, minden szó némán megszökött zajos fejemből. Egy pillanatig élveztem a csendet, és amikor a talaj száradni kezdett, új magokat kezdtem el ültetni új mondataimmal. Készítettem egy csésze teát, készen álltam a pihenésre, mert időben elküldtem a történetemet, ekkor azonban a mobilomon megjelent egy üzenet Idiltől.”

A teljes történet itt olvasható >>>

A 2018. március-áprilisi lapban megjelent novella egy részlete:

“Épp a teámat kortyoltam, amikor az öreg odajött az asztalomhoz és ráncos kezével felém nyújtott néhány szelvényt.

– Vegyél, fiam.

– Köszönöm, uram.

– Ez az utolsó három darab.

– Köszönöm, de nem szeretek játszani a szerencsével.

Az öreg szemei felragyogtak, mint a macska szemei. Úgy szorongatta az utolsó három szelvény, mintha az élete múlna rajta.

– Miért nem?

– Nem szeretem, elveszik a békémet.

– Ez az utolsó három, vegyél egyet…

– Értékelem, uram, de nem.”

A teljes történet itt olvasható >>>

Törökországban már kapható a Kafasına göre magazin 38. száma Turgut Uyar török költővel a címlapján. Engin legújabb novellája is olvasható benne, melynek címe Arka bahçe (Hátsó udvar).

A 2018. január-februári lapban megjelent novella egy részlete:

“Nevetnem kellett, ahogy arra gondoltam, hogy volt barátnőm velem szemben ül egy asztalnál, nem is olyan messze tőlem. Ő nem látott engem, de ha látott volna, biztosan lefagyott volna arcáról a mosoly, az én arcomról viszont nem lehetett volna letörölni. Egy drága étteremben voltunk, ahol olyan vendégek voltak rajtunk kívül, akik jó vaskos számlákat is ki tudnának fizetni. Figyelnem kellett arra, merre nézek, mert olyan lánnyal voltam, aki két hónapja a kedvesem és női megérzéseivel mindenre rájönne. Ma éjszaka nem voltam erre kész, olyan voltam, mint egy diák, aki nem tanult a vizsgára. A férfi énem számára, amelyet ép ma támasztottam fel, olyan volt, mintha a ruhámat vasalnám. Allahnak hála, a lelkemben lévő kettős érzés, eléggé gyengének bizonyult. A mindennapi életben mindez lehetséges, de ennél az asztalnál, ebben a pillanatban védtelennek éreztem magam.”

A teljes történet itt olvasható >>>

A 2017. november-decemberi lapban megjelent novella egy részlete:

“A szemtelenség nem most fordult elő utoljára. Most nem eszik, vakarózik, nem csinálja azt, ami a kötelessége lenne. De ne kérdezd meg tőlem „mit szokott egy macska csinálni?” Talán szeret és van bennem valami tudatosság a kapcsolatunk kedvéért.

Minden kapcsolatnak vannak jellemző. A mi kapcsolatunké, egy macska. Jól emlékszem a dátumra, pontosabban a macskára, amikor először bejött a házamba. Hogy is felejthetném el?”

A teljes történet itt olvasható >>>