Engin Akyürek, akit eddig csak színészként ismertünk, előállt egy olyan könyvvel, amely pontosan a tőle elvárt ízlésben íródott.
A „Csend” című novelláskötet őszinte történeteivel vonzza az olvasót. Engin Akyürek színészként bármilyen karakter bőrébe bújik, mindig az az érzésem, hogy törékeny, naiv ember.
Engin első, „Csend” című novelláskötete olyan könyv, amely ezt a naivitást közvetíti az olvasó felé. Amint a borítójáról megtudhatunk, a könyv egy kisgyerek, néha macska, néha idős, néha 30 év körüli ember életébe helyezi az olvasót. Az egyik történet például egy 13 éves fiúról szól, aki hirtelen családfővé válik, miután leesett egy cseresznyefáról. Máskor egy olyan ember életébe pillanthatunk bele, aki nem tudja, mit kell tennie, amikor találkozik volt barátnőjével, azután ott van még a német juhász, aki egy építkezés szomszédságában telepedett le, mégis olyan érzésünk van, mintha egyetlen szereplő történetét olvasnánk.
Engin a mindennapi élet rövid pillanatait meséli el, amelyek óráknak tűnnek az életben. Édes novellákkal teszi ezt anélkül, hogy untatná az olvasót. A történet szereplőinek életkora, helyzete és állapota változik, de ez a naiv hangulat mindannyiukban érződik.
A „Csend” 21 történetéből 19 megjelent a Kafasına göre irodalmi folyóiratban is. A könyvben azonban van 2 olyan történet is, amelyet először a „Csend”-ben olvashatunk.
Történeteibe azokat az eseményeket is megtalálhatjuk, amelyeket a magazin szerkesztőivel együtt élt át, egyes történetekben a valóság és a fikció összefonódik. Nem tudjuk pontosan, hogy amit olvasunk, az valójában Engin emléke vagy csupán kitaláció.
Külön meg kell említeni a könyvnek nevét adó „Csend” történetet is. Az apját elvesztett Selim és közeli barátai történetét olvasva szinte látjuk, ahogy Selim és barátai, akik a fánkokat szájukba töltik, nevetni kezdenek és jól szórakoznak, amikor az egyik néni rájuk szól, hogy szégyelljék magukat, mert egy fiúnak, akinek csak most halt meg az apja, nem viselkedhet így A történet elmondja az olvasónak, milyen az, amikor egy gyermek kapcsolatba kerül a „fájdalom” fogalmával, miközben érezteti az olvasóval azt a társadalmi nyomást, amelyet Selim tapasztal. Azok az évek, amikor a szomszédság összecsapott az utcákon …
Engin történeteit olvasva vágyakozunk a múlt után. Bár nem volt világos, mikor játszódnak a történetek, de azt gondolom, a 80-as évek végén játszódnak. Azok az idők, amikor a gyerekek az üres földet látva felvették a labdát és futni kezdtek, az egész környék ismerte és megvédte egymást, amikor egy gyermek eltűnt a környéken, mindenkit mozgósítottak … Sok történetből látszik, hogy Engin különösen vágyik vissza a régi helyeire.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni Nalan Ataca rajzait sem, amelyek az összes történet középpontjában állnak. Ataca olyan rajzokkal illusztrálta a novellákat, amelyek elősegítik a történetek megelevenedését a fejünkben.
Engin a könyv eladásából befolyt összeget és a jogdíjakat a Darüşşafaka Alapítványnak adományozta.
Első novelláskötete lebilincseli az olvasókat és azt jelzi, hogy állandó helye lehet az irodalmi világban.
Forrás: hurriyet.com.tr