Dr. Hatice Yalcin Foell, az Egyesült Államok Florida államának háziorvosa nemi erőszak és bántalmazás áldozatain végzett „Engin Akyürek terápiát”. Egy helyi egyesületben, ahol önkéntesként dolgozott, látta először a Fatmagül című sorozatot bántalmazott nők társaságában. A csoportterápiás módszert úgy alakította ki, hogy az Engin Akyürek által megformált Kerim Ilgazt használta fel terápiaként. A terápiák 2010 és 2014 között zajlottak. 2012-ben a doktornővel beszélgettem a terápia kezdetéről, az alkalmazásáról és eredményeiről, amelyről a török bulvársajtó is beszámolt.
– Mit kell tudnunk Dr. Hatice Yalcin Foellről?
– 1984-ben végeztem a Hacettepe Egyetemen. 1988-ban költöztem Amerikába, itt 2000-ben végeztem a Floridai Egyetemen. Kardiológusként dolgozom. Hosszútávfutó vagyok és Beşiktaş drukker.
– Honnan jött ennek a terápiás programnak az ötlete?
– Személyesen is érintett vagyok a nők elleni erőszakban. Az egyik barátom lánya lett áldozat, de nem akarok erről többet beszélni. Ez a helyzet mindig is zavart, az eset után döntöttem úgy, hogy segítenem kell a nemi erőszak és a bántalmazás áldozatainak, így egy helyi, floridai egyesülethez fordultam. Elfogadták jelentkezésemet és önkéntesként kezdtem dolgozni. A csoportban kezdetben nem voltam valami sikeres. Mivel ez volt az első alkalom, így önként jelentkeztem olyan munkákra, mint ez. Fő szakterületem a kardiológia. Amikor elindítottam az első csoportot, 8-9 nő csatlakozott hozzám. Először nagyon nehéz volt velük beszélgetni. Kemény volt és fájdalmas, természetesen. Úgy tűnt, hogy nagyon érdekesnek tartották, hogy török vagyok, így ahelyett, hogy magukról beszéltek volna, engem kérdezgettek. De ez jó lehetőség volt arra, hogy beszélgetni kezdjek velük. A terápiás program elindítása azután fogalmazódott meg bennem, hogy láttam a Fatmagül első epizódját. 2010. szeptemberében Törökországba utaztam. A Fatmagül épp ekkor kezdődött. Megnéztem az első részt és nagyon érdekesnek találtam. Azt tudni kell rólam, hogy nem olyan ember vagyok, aki török sorozatokat vagy bármilyen sorozatot is megnéz. Édesanyám tanácsára, elkezdtem azon gondolkodni úton hazafelé, hogyan tudnám ezt a műsort felhasználni a terápiás csoportomban.
– Melyik csoport volt az, amiben önkéntesként dolgozott?
– A csoport neve „Túlélő áldozatok” volt. Néhányukat elrabolták, mások nemi erőszak áldozatai voltak 3-4 évvel korábban, néhányan csak 2-3 hónappal azelőtt. Sőt az egyiküket, ha jól emlékszem, csak egy hónappal korábban bántalmazták. Ő volt a legfiatalabb nő közöttük.
– A csoport tagjai tiltakoztak a terápiás módszere ellen? Milyen problémákkal szembesült a módszer alkalmazásakor?
– Amikor felajánlottam a csoportnak, hogy nézzük együtt a sorozatot, nem volt sok érdeklődő, de én eltökélt voltam. Először természetesen engedélyt kellett kérnem az egyesület vezetőségétől, hogy ezt a terápiás módszert alkalmazhassam. Kezdetben nem nagyon érdekelte őket a dolog és azt gondolták, úgysem sikerülhet a tervem. Arra kértek, ha kudarcot vallok, abbahagyom. Elkezdtük nézni az első részt és én nem engedtem, hogy megnézzék a nemi erőszak jelenetet, mert nem tudtam, milyen reakciót váltana ki belőlük. Nehéz volt végignézni az első epizódot, mert haragot váltott ki a csoport tagjaiban. Mindannyiukat emlékeztette arra, amin korábban keresztül kellett menniük és látták, hogy a férfiak nem sokat kérdeznek ezekről a dolgokról. Az sem számít, hogy a világ mely országában vagyunk, mindenhol úgy gondolják, hogy a „nők hibája” miatt történnek nemi erőszakok. A sorozat első epizódjaiban nehezen tudtuk megérteni Kerimet.
– Meg tudja mondani, hogyan hatott a terápia a csoport tagjaira külön-külön?
– A kezelési módszer az volt, hogy megnézzük az epizódot, majd kiértékeljük a látottakat, meghallgattam a csoport véleményét. Először, hogy döntöttük, hogy megismerjük a történet szereplőit. A sorozat részeit általában szombaton néztük, mert akkor tartottuk az összejövetelinket. Házi feladatot is mindig kaptak a csoporttagok. Választottam egy karaktert és arra kértem őket, hogy írjanak róla. Írják le, mit gondolnak róla, milyen tulajdonságaik miatt sorolhatók a jó vagy a rossz emberekhez. Arra is megkértem a nőket, hogy saját nevük helyett válasszanak maguknak egy virágnevet és azon a néven írjanak. A virágok különböznek egymástól, mindegyik máskor nyílik, a nyíló virágok az új élet kezdetét jelképezik. Érdekes módon ez az ötletem nagyon tetszett a tagoknak, olyan volt, mintha létrehoztak volna egy másik embert, ezzel megtették az első lépést a gyógyulás útján. Minden epizód után megfigyeltem, hogyan változnak az érzelmek a csoport tagjai között, voltak, akik sírni akartak, mások nagyon boldogok voltak és beszélni akartak arról, amit éreznek. Valójában ezek a reakciók voltak azok, amelyeket látni akartam. Abban bíztam, hogy lassan-lassan megosztják velem érzéseiket. Olyan volt, mintha a maguk köré húzott falak kezdtek volna ledőlni.
– Hogyan értékeli a csoport tagjainak átalakulását, ami Engin Akyürek karakterének köszönhető? Mi volt a véleményük a tagoknak Fatmagülről (Beren Saat), a sorozat másik főszereplőjéről?
– A sorozat előrehaladtával Kerim karaktere egyre népszerűbb lett. Engin Akyürek színészi előadása arra késztette a csoport tagjait, hogy csodálják és szeressék őt. Fatmagült nehezebben szerették meg. Természetesen ez nem Beren Saatra irányult, ő csodáson hozta Fatmagül szerepét. Engin fokozatosan megszűnt részükre létezni és Kerimet látták maguk előtt. Ez reményt adott a csoport számára.
– Észrevett változást a csoport tagjai között abból a szempontból, hogy hogyan viszonyultak Törökországhoz és a török kultúrához a sorozat nézése előtt és után?
– A sorozat hatására elkezdtünk beszélgetni a törökökről és az arabokról, arról, hogy ezeknél a népeknél nagyon fontos a család, és hogy a fiúk kiváltságosabb helyzetben vannak, mint a lányok. Azt kell mondanom, sokat vitatkoztunk ezekről a dolgokról. Amikor azonban a török ételekről, a török konyháról és az étkezési szokásokról beszélgettünk, megenyhült a légkör. Török napokat tartottunk, ahol török ételeket készítettünk, a csoportot még török étterembe is elvittem. Idővel mindenki számára világossá vált, hogy Törökország sokkal fejlettebb, mint a Közel-Kelet.
– Az Ön által alkalmazott terápiának milyen negatív és pozitív hatásai voltak?
– A terápiás program nagyon sikeres volt. Azt mondhatom, hogy a hátrányokat kellett ledolgoznom, nem voltak negatívumok. Az a tény, hogy a sorozat török, másfajta kihívást jelentett számomra. Amikor lefordítottam a sorozatot, éreztem, hogy vannak olyan helyzetek, amik a fordítással nem adják vissza ugyanazt az érzést, mintha törökül néznénk. Az egyesület plakettet készíttetett Engin Akyürek számára. A táblán ez a felirat olvasható: „A Túlélő áldozatok csoportjának tagjai büszkén mutatják be a Remény-díj legjobb jelöltjét Engin Akyüreknek: ő Kerim Ilgaz.” 2012. augusztusában át is adtam ezt az emléklapot Engin Akyüreknek Isztambulban. Meglátogattam a „Rózsa konyháját”, felkerestem a Fatmagül forgatási helyszíneit és rengeteg fotót késztettem.
– Kapcsolatban áll még a csoport egykori tagjaival?
– Továbbra is tartom a kapcsolatot a csoport tagjaival. A legfiatalabb tag, Yaprak, megházasodott, most két gyermek édesanyja. Amikor találkoztunk, azt mondta, hogy Enginnel megmentettük az életét. Szerintem ez a csoportterápiám legnagyobb sikere.
Írta: Zafer Yilmaz
Forrás: turk-internet.com
