Engin Akyürek

A Kara para aşk 12. részében Elif elviszi Ömert egy kicsit kikapcsolódni. A hely, ahová ellátogatnak, Polonezköy. Ismerkedjünk meg Isztambul ezen részével.

Isztambul számos kerülete azon népekről kapta a nevét, akik az áttelepítések során kerültek oda. ezek közül a kerületek közül az egyik legérdekesebb Polonezköy (lengyel falu), amely Beykoz külvárosában, Isztambul ázsiai oldalán található. 1842-ben telepedtek itt le lengyelek, miután Adam Czartoryski földet bérelt maguknak a lazarit közösségtől. Egy mezőgazdasággal foglalkozó közösséget hoztak létre azon férfiak számára, akik az orosz hadseregben való kötelező katonai szolgálat elől menekültek ide.

A falu, amelyet a herceg után eredetileg Adampolnak neveztek, eleinte csak egy kis pont volt a térképen, csak egy maroknyi telepes élt itt, ám később, mikor Európában a politikai körülmények megváltoztak, sokan telepedtek le itt. Az 1848-as szabadságharc Magyarországon, majd az 1863-as Lengyelországban is sikertelen volt, így sokan kényszerültek emigrációba mindkét országból.

1853-ban a bevándorló lengyelek sikereket értek el a krími háborúban, ezért jutalmul I. Abdul-Medzsid szultán véglegesen átadta nekik a földterületet.

Az egykori Lengyelország, mielőtt még felosztották Oroszország, Ausztria és Magyarország között, 1918-ban visszanyerte függetlenségét. Ezek után a telepesek egy része fontolóra vette, hogy visszatér szülőhazájában, ám végül mégis úgy döntöttek, hogy otthonuk inkább Törökország marad.

Ahogy általában lenni szokott, egy adott helyre települők mindig ragaszkodnak az emlékeikhez, így volt ez a lengyelekkel is, akik a Kárpát-medencében jellemző építkezési formát itt is megtartották és házaikat kőből és fából építették, ami egyáltalán nem volt jellemző az akkori Isztambulban. A legtöbben mezőgazdaságból vagy favágásból éltek, de voltak olyanok is, akik vaddisznó bőrből készült termékeket készítettek és adtak el.

Amikor Atatürk látogatást tett Polonezköyben, egy virágzó települést talált, amely turizmusból kezdett megélni. Ebben az időben több híresség is ellátogatott a településre, köztük Gustav Flaubert, Liszt Ferenc és Pierre Loti is, akik azért jöttek, mert szerették volna látni, hogy hogyan néz ki Közép-Európa egy darabja az Oszmán Birodalomban.

Később azonban Polonezköy kezdte elveszíteni különlegességét, vagyis azt, hogy egy közép-európai falu legyen Törökországban, ugyanis enyhítettek azon a törvényen, amely megakadályozta, hogy a lengyeleken kívül más is ideköltözzön, így egyre több török érkezett a városba. A ma 800 lakosú kisvárosban alig több mint 50 lengyel származású él, és ennél még kevesebben vannak azok, akik folyékonyan beszélnek lengyelül. Mindezek ellenére, azért Lengyelországból még mindig sokan felkeresik, köztük 1994-ben járt itt Lech Walesa volt elnök, majd 1996-ban és 2000-ben Aleksander Kwesniewski is.

Napjainkban Polonezköy továbbra is próbál Polonezköy maradni. Törökországban szokatlan ugyan, de ez egy olyan falu, ahol nincs buszjárat. Csendesen megbújik a gyönyörű lombhullató erdők között, amelyek körülveszik Isztambul ezen részét, megőrizte igazi falusi létét, a főutca még mindig faházakkal van tele, többségük valamilyen idegenforgalmi létesítményként üzemel. A főutcától beljebb, azonban ez az idilli látvány már eltűnt, betonból épült házak fogadják az ide érkezőket.

Polonezköy remek hely egy hétvégi kikapcsolódásra, ahol néhány látnivaló is várja az ide érkezőket.

Ezek közül az egyik legszebb a falu temploma, amelyet Adam Mickiewicz lengyel költő tiszteletére emeltek, aki 1869-ben Tarlabaşıban halt meg.

Van itt még egy kis ház is, amely a 19. században épült és Zofia Rize Anı élt benne. A sűrű növényzet között megbúvó házikó vasárnaponként látogatható.

Azok, akik aktívabb kikapcsolódásra vágynak, tehetnek egy 5 kilométeres sétát a falu körül.

Minden év júniusában pedig cseresznyefesztivállal várják a látogatókat.

A településen több étterme és szálloda is várja a vendégeket, ahol igazi lengyel ételeket is megkóstolhatnak.

Mivel korábban már jeleztük, hogy ide nem jár busz, ezért csak autóval közelíthető meg.

A cikk forrása: Türkinfo