Az eredeti cikk a Dizi Doktoru oldalon jelent meg 2020. augusztus 3-án.
Engin Akyürek egy verseny alkalmával lopta be szívünkbe magát. A versenyen nyugodt volt, csak a szerepére koncentrált, és így meg is nyerte az első helyet, így kezdődött vele való utazásunk. Csendes, félénk, együttérző, szeretetteljes, egyes dolgokra nagy hangsúly fektető gyermekeként láthattuk őt, aki még nem volt hozzászokva a népszerűséghez.
Voltak olyan szerepei, amelyekben az általa megformált karakterek hátat fordítottak a családjuknak és nem tudtak megbirkózni a helyzettel, de mindig is érezte a kényszert és a felelősséget családja iránt minden olyan karakternél, amit ő játszott.
A Yabancı Damat sorozatban ő volt Kadir Gaziantepből. Ezerféleképpen próbálta visszaszerezni a nőt, akit szeretett, miközben felemésztette Nazlı iránti szerelme. Azonban, miközben minden megtett, Kadir, aki hallgatott családjára, megbukott tiszteletből, hibáival és szomorúsággal élte életét, nem tudott túllépni Kadiri voltán. A gyerek, aki meghallgatta apja minden szavát, saját korlátain belül lázadt, de volt egy határ, a tolerancia határa, amit nem lépett át.
Bár feltűnt és eltűnt más projektekben is, nem láttuk őt úgy, mint valakit, aki úgy gondol magára egy általa megformált karakter tekintetében, mint aki megüti magát, vagy becsukja fülét, hogy ne hallja lelkiismeretét. Végül sokszor került olyan helyzetbe a karakterei által, hogy “saját feje után ment”. Talán nem azt láthattuk, hogy Engin Akyürek érzelmeit használta az erőszak, a brutalitás és a sötét oldal ellen a szerepeiben és ezek megváltoztatták életét?
Ő Mustafa a Bir Bulut Olsam, Kerim a Fatmagül’ün suçu ne?, Ömer a Kara Para Aşk és Sancar Efe a Sefirin Kızı sorozatban…. A neve minden sorozatban más volt, de minden döntés alkalmával, még akkor is, ha a forgatókönyv szerint sosem látta családját, éreztük a nyomást és a felelősségérzetet, amelyet színészi alakításával létrehozott. Hallottuk azokat a szavakat, amelyeket szülei fülébe suttogott miközben rosszul viselkedett, vagy rossz helyzetbe került.
Miközben a karakterek, akik nagy zajt keltenek maguk körül, zavarják a békét, és nem adnak megnyugvást sem maguknak, sem a környezetüknek, Engin Akyürek hirtelen és váratlanul az ablakba került, ami gyorsan és csendben nyílt ki, de egyértelmű volt, hogy “nem oldottuk meg”. Nos, ott kellett volna lenni egy kis ösztönzésnek a sok zaj, pletyka, üvöltés és kiabálás és lövöldözés között.
Miközben Engin Akyüreket nézzük, olyan, mintha éppen abban a pillanatban lépett volna be a házba, izgatottan örülünk, hogy láthatjuk családunk egy tagját és az ajtó felé rohanunk, hogy meglássuk melyikünkkel találkozik először. Néha messziről érkezik, de a karakter, amelyet éppen játszik, rabul ejti a szívünket, amikor átkarol.
Engin Akyürek mindent megtesz azért, hogy fia legyen valakinek egy adott szerepben. Dühös lesz, szomorú lesz, boldog lesz, de érzi, hogy van családja, függetlenül attól, hogy milyen érzelmi állapotban van.
Forrás: dizidoktoru.com