Mindezek ellenére Engin továbbra is visszafogottan él. Egy korábbi interjúban bölcsen úgy nyilatkozott, hogy amikor végre szerelmes lesz, szíve úrnője olyan nő lesz, aki különbséget tud tenni az általa alakított romantikus karakterek között, aki a reflektorfényben él, és a között a férfi között, aki csendesen él egy lakásban valahol Suadiyeben, a Bagdad utca mellett, Isztambul ázsiai oldalán, ahol gyakran látják egy asztalnál olvasni, miközben egy csésze kávét iszik.
Más szóval, Engin ezzel bejelentette, hogy bár Kerim vagy Sancar szerelmi élete köztulajdon lehet, a sajátja nem. Egy szűk baráti kör, köztük néhány ankarai időkből származó barát, valamint munkatársai a diszkrét bajtársiasság meleg légkörét alkotják. A családszerető ember, Engin korábban csillogó szemmel vallotta be, hogy már két nő van az életében: az édesanyja, akire hasonlít, és ügynöke, Özlem Durak, majd a következő mondatával bevallotta, hogy megtartott egy helyet annak a nőnek is, aki végül partnerként lép életébe. Az a készség, amellyel Engin pozitívan válaszolt, amikor megkérdezték tőle, hogy szeretne-e apa lenni, éppen az ellenkezője Garbo házasságra és gyerekekre adott reakciójának. Bár Garbonak több hosszú és szenvedélyes kapcsolata volt olyan férfiakkal, akiket imádott, mindig elhanyagolta az állandó elkötelezettséget. Ezzel szemben Engin abszolút úriember hírnevét építette ki a szívügyek terén, és úgy döntött, hogy soha nem beszél azokról a nőkről, akikkel randevúzott, vagy akiktől elvált, így a nyomtatott sajtó és a közösségi média mindig azt keresi, hogy kivel lehet kapcsolata. Ennek eredményeként a pletykák, amelyek A nagykövet lánya forgatásakor keltek szárnyra, hogy közelebbi kapcsolatba került az egyik színésznővel, okafogyottá váltak, mivel Engin nem kommentálta és nem is figyelt rájuk.
Természetesen az őt, mint romantikus személyt körülvevő izgalom nagy része a való életben nagymértékben összefügg azokkal a karakterekkel, amelyeket a képernyőn játszott. Például azt a felfogást, miszerint ő egy monogám férfi, a képernyőn megjelenő karakterei, mint Kerim, Ömer, Dağhan és Sancar is bizonyítják és ugyanez mondható el az epilepsziás Mustafa Bulutról is, aki flörtölései ellenére csakis egy nő után vágyik, aki nem más, mint unokatestvére, Narin. Ezt a megingathatatlan hűséget a szeretett nő iránt, minden sorozatban folyamatosan újra játsszák, ami ironikus módon arra a feltételezésre ad okot, hogy bármi történjék is, amikor maga Engin szerelmes lesz, minden más nőt kizár az életéből.
A második tényező, ami színezi a róla alkotott felfogásunkat, hogy nyilvánvalóan hisz a családi értékekben, amit nemcsak a filmvásznon megszemélyesített szereplői támasztanak alá, hanem a saját családja iránti tagadhatatlan szeretete és hűsége is. Mielőtt testvére megházasodott, Engin és Eren egy ideig egy lakásban éltek és jól kijöttek egymással. Bár ritkán láthatók olyan képek, ahol Engin szülei, valamint a hagyományosan öltözött nagynénik és nagybácsik szerepelnek, de abból a néhányból, melyek nyilvánosságra kerültek is elmondható, hogy Engin egy tiszteletteljes, szerető és nagylelkű családtag, ahogyan a képernyőn való jelenléte is, például Kerim az őt elhagyó apa után vágyik, szereti Meryem nővérét, és vágyik arra, hogy családot alapítson Fatmagüllel. Ömer a szeretetreméltó Elvan gyermeke, és nem tudja rávenni magát, hogy elfelejtse azt a gyászt, amelyet bátyja, Hüseyin viselkedése okozott az anyajának. Még Mustafa is különleges érzelmeket táplál édesanyja iránt, ami az idő múlásával nyilvánvalóvá válik apja ténykedései fényében. Sancar is tiszteli erősen tekintélyes édesanyját, annak ellenére, hogy pozitívan bűnöző magatartást tanúsított, Elvan iránti töretlen a támogatása, bátyja viselkedését elítéli, húga iránt feltétlen szeretetet tanúsít, Nare iránti gyermekkori szenvedélye és gyermeke iránti félelmetes szeretete nemcsak azt erősíti meg, hogy mennyire fontos, hogy a török kultúra a családi értékekre helyezi a hangsúlyt, de a való életben is automatikusan átkerül Enginre.
Ez minden szereplőnél állandó. Az azonos alapvető tulajdonságokkal rendelkező karakterek eljátszása gyakran azt eredményezi, hogy a közvélemény érzékeli a határokat a színész és az eljátszandó személy között, pontosan így kapják a színészek „rosszfiú” címkét, ami a képernyőn kívüli életükre is rányomja bélyegét. Míg gazembert játszani drámai értelemben kifizetődő, a folyamatosan negatív jelenlét a képernyőn mind a filmben, mind a való életben megbélyegzi a színészt. Számos olyan színészt ismerünk, akik abszolút úriemberek, szerető apák és férjek a való életben, de olyan gyakran játszottak gonosztevőket, hogy a közönség hitetlenséggel, kegyetlenséggel és kicsapongással kezdte azonosítani őket. Az érvelés azonban könnyűnek tűnhet valós bizonyítékok nélkül. Például azt kevesen tudják, hogy például az Ölene Kadar egyik jelenetének felvétele közben, miközben Dağhan megtanult lőni, Engin állítólag csendben pénzt csúsztatott a stáb egyik tagjának, hogy vegyen egy pár új cipőt!
A különbség Garbo és Engin között a színészi technikáikban rejlik. Jeffrey Vance filmtörténész megfigyelte, hogy Garbo gesztusain, de ami a legfontosabb, a szemén keresztül közvetítette szereplői legbensőbb érzéseit. Clarence Brown rendező, aki Garbo hét képét készítette, a feljegyzések szerint azt mondta: „Garbo szeme mögött van valami, amit nem láthattál, amíg nem fényképezted le közelről. Láthatóak a gondolatai.” Ephraim Katz filmtörténész ezt egészíti ki megjegyzésével Garbo misztikumáról és mágnesességéről, míg a díjnyertes amerikai színésznő, Bette Davis felhívta a figyelmet Garbo „boszorkánysághoz hasonló képességére”.
Talán David Denby filmtörténész és kritikus ért el legjobban Garbo rejtélyének lényegéhez, amikor azt állította, hogy a színésznőnek sikerült „a kifejezés finomságát” bevinni az előadásaiba, amelyet némafilmjei során tökéletesített. Ebben az összefüggésben talán George Cukor amerikai filmrendező nézete a legrelevánsabb, mivel a múlt kori Garbo és a mai Engin hasonlóságára hívja fel a figyelmet. Azt mondja, hogy „olyan tehetséggel rendelkezett, amilyen kevés színésznőnek vagy színésznek van. Közelképekben a nagy mozgás illúzióját keltette. Ha csak egy kicsit megmozdítaná a fejét, az egész képernyő életre kel, mint egy erős szellő, amely éreztette hatását.” Bárki, aki valaha látta Engin arcát egy-egy néma jelenet közben, pontosan érti, mire utalt Cukor.
Senki, még a török színészek galaxisában sem volt képes arra, amit Engin véghez visz a filmvásznon, mert ő olyan természetes színész, hogy úgy tűnik, nem is színészkedik, hanem megéli a szerepeit. Amit Clarence Brown rendező „gondolatként” emleget, az könnyen alkalmazható Enginre. Olyan ritka kisugárzása van, mint Garbonak, amely lehetővé teszi számára, hogy egyszerre legyen érzéki és mégis tiszta. Amikor elhallgat, és a kamera közelről veszi, megdöbbent bennünket a gondolatmenet, amit a szeme közvetít. Kissé megdöntött fejjel, felvont szemöldökével vagy apró mosollyal az ajkán megvan az a hihetetlen képessége, hogy érzelmek kaleidoszkópját közvetítse, legyen az szerelem, árulás, bizalom, kétség, vágyakozás, remény, gyász, öröm, lelkiismeret-furdalás vagy szégyen, szenvedély vagy harag, bűntudat vagy humor, nagylelkűség, elkötelezettség és bátorság, bölcsesség, együttérzés és megértés, valamint számtalan más érzelem, csendben és hatékonyan, hatalmas érzelmi hatással. Garbon kívül senki sem volt képes erre, csak Engin, hogy a féltékenységet és a szerelmet hangtalanul, kifejezésmód-váltás nélkül közvetítse, így generációja talán legjobb színészévé válik.
De még ennél is több az a kivételes tulajdonság, ami megkülönbözteti őt az összes többi előadótól, ez pedig az intelligencia, amelyet az arca általában, és a szeme különösen közvetít. Engin a szemét használja ahhoz, hogy „szóljon” a közönséghez, mintha néma párbeszédet kezdeményezne velük. Annyira hatékony a technikája, hogy senki sem olvassa félre az általa kibocsátott jeleket. Ennek elérése érdekében Engin kihívja nézőit, hogy (akárcsak Ömer Demir megfejti Elif Denizer gerincén a tetoválást) ők is olvassák el a rejtélyes morze-kódot, amelyet a szeme közvetít, és értsék meg az üzenetet, amelyet továbbítani szeretne. Egyszerűen fogalmazva, Engin azon színészek egyike, akik megkövetelik, hogy a néző éber maradjon, aktívan készen álljon az üzenetek fogadására, és legyen elég intelligens ahhoz, hogy megfejtse azokat. Eszembe juttatja Paul Newman égkék szemének mágneses acélosságát, amely úgy tűnt, hogy egy pillantással nemcsak a szívbe hatol, hanem a lélekbe is behatolt. Csak néhány színész volt képes ilyen reakciókat elérni a több mint 100 országban élő közönségtől, ahol Engin tévésorozatait és filmjeit nézik. De akármit is üzenjen Engin arckifejezése, a szeme soha nem mutat brutalitást, önzést, megtévesztést, elhagyatottságot, gyávaságot vagy kegyetlenséget, ami egy tiszteletreméltó és méltóságteljes, szerény és melegszívű, szerető és kedves ember képét eredményezi, mind a képernyőn, mind azon kívül.
Nézzük végül, hogy Garbo és Engin milyen módon mutatkoznak be a nyilvánosság előtt: Garbó nevéhez fűződik a „hatalmas kalap” népszerűsítése, hosszú kabátot, egyszerű cipőt, inget, szűkszárú nadrágot és nagy napszemüveget viselt, ez volt a védjegye. Garbo egész életében arról volt ismert, hogy hosszú sétákat tett társaival, vagy egyedül. A „garbo-nézés” tehát a fotósok, a média, a csodálók és a kíváncsi New York-iak sportja lett, de megfoghatatlan misztikumát mindvégig megőrizte.
Engin viszont, bár leggyakrabban lazán, kabátba és pólóba látható, híres szűk farmernadrágjairól is, amelyekben még hosszabbnak tűnnek lábai, mégis mindig eleganciát sugároz. A végtelenül fotogén színészt a Be Global Fashion Network által végzett közvélemény-kutatás a 2021-es év legstílusosabb férfijének választotta, három tulajdonsága alapján: a divatra gyakorolt hatás, az év során elért eredmények, és végül a társadalmilag felelősségteljes magatartás, amely Enginnél a jótékonysági szervezetek állandó támogatásában, a Shell reklámban nyilvánult meg (gyerekek és mozgássérült emberek támogatása, környezettudatosság).