Tudom, a visszaszámlálás már megkezdődött. Hamarosan Engin kilép a mindennapi életünkből, otthagyva maga után a nyári fényt. Vele át fogjuk tudni vészelni azokat a gyötrelmes időket, amikor a világ homályossá vált …
A bolygó egész területén több mint másfél évig, minden hétfőn különböző hátterű, életkorú és nyelvű férfiak és nők hagyták félbe azt, amit éppen csináltak, hogy A nagykövet lánya című sorozatban Engin Akyüreket nézzék. Hűségesek voltunk hozz, néhány órára elfelejtettük az elszigeteltség érzését, betegségeinket, bánatainkat, aggodalmainkat, fájdalmainkat, munkánkat vagy terveinket és a fejünk felett tornyosuló sötét felhőket. A színházak, operaházak, mozik, múzeumok, koncerttermek bezárásával megfosztottak bennünket a lelki tápláléktól, amelyek lelkünket virágzóvá teszik. Szerencsére még voltak olvasnivaló könyveink és nézendő történeteink. Tudom, semmi sem hasonlítható az élet gyönyörű valóságához, a lángoló naplementéhez, a madárdalhoz egy szép reggelen, a tengeren csillogó fényhez vagy egy szeretett ember csókjához. Az internet csodája azonban megajándékozott minket A nagykövet lányával és mindenekelőtt egy kiváló színésszel ebben a történetben. Engin Akyürek, szépsége, kultúrája és csodálatos nyelve, az érzések óceánja a Sancar Efe értelmezésében, az arc fénye, a napsütéses nevetése és a csillogó jelenléte, a mozgásmódja, a hangja, olyan mint senki másé, és az ahogyan életet ad a karakternek, az emberi érzelmek teljes spektrumát átengedve rajta, megnyitja a szívét.
A filmek és a könyvek számunkra annyira szükségesek, mint a levegő, amelyet belélegzünk, vannak, amelyek a lelkünk tükrei, mások gondolkodásra vagy álomra késztetnek. A történetekre vágyó Sancar Efe és a néző találkozása a szív ezen utazásainak egyike volt, friss levegő, időtlen menekülés a valóság elől, megnyugtatta elménket és újra aktiválta szívverésünket.