Hónap: 2020 szeptember

Cathie Hubert összefoglaló elemzése az 1-18. részekről.

„Ha nem tudlak megnevezni, akkor nem is létezel.”

„Van egy szimbolikus szál a név körül. Egyesek szerint nagyon fontos, ez a lényegünk, elválaszthatatlan a lelkünktől.” Jean Eduardo Tesone pszichoanalitikus szerint keresztnevünk képviseli identitásunkat.

Az egyik ilyen szimbolikus szál A nagykövet lánya történetében is a név témája. A másik személy néven nevezése beágyazódik Sancar és Nare szerelmi történetébe, és ez a szerelem csak az övék. A pár körüli világ megy a maga útján, vakon nézve Nare és Sancar történetében valójában zajló eseményeket. Az egyik oldalon megvan az összes esemény és melléktörténet, a másikon pedig ott van Sancar és Nare története, amelynek saját menetrendje és célja van.

Ebben az értelemben ez a sorozat dualista. Szükségünk van egy cselekményre, mellékszereplőkre és eseményekre, így a történet továbbhalad, de végül is az a lényeg, hogy mindkét főszereplő között eposz legyen. A névszimbolika pedig ebben az értelemben a narratív szimbólum A nagykövet lányában.

Az 1. évadban Sancar nem tudja, mi történt Naréval, azt hiszi, hogy a nő elhagyta őt, és a trauma miatt nem tud megbocsájtani neki. Ezért amikor találkozik vele, nem tudja kimondani a nevét. Az a nő, akit elveszített, az az ártatlan, megbízható fiatal maradt, akit valaha ismert, akire úgy gondolt, hogy örökké az övé lesz. Amikor visszatért, nem nevezi meg, nem tudja, mert nem ismeri az igazságot abban a pillanatban. Sancar ekkor már nem látja Nare lelkét, és Nare nem tud lélegezni. Létezik, de teljesen bezárkózott, a szeretetet elvesztve úgy érzi, az életét is elvesztette. Sancar eközben az igazság megismerése, a történtek beismerése felé vezető nehéz úton halad, csak ezután ismeri el és érti meg Nare fájdalmát és történetét.

„A lélegzet a szellemi világ szimbolikus eleme, köztes elem a föld és az ég között, a láthatatlan világ eleme, egyetemes és megtisztító”

Nare hirtelen újra lélegezni kezd, amikor Sancar kimondja a nevét a 13. részben. Ez egy különösen megrendítő jelenet, Sancar felszabadítja Nare lelkét azáltal, hogy kimondja a keresztnevét, és ekkor Sancar megkezdi hosszú útját a gyógyulás és a megváltás felé.

Tovább olvasom Cathie Hubert: A névszimbolika A nagykövet lányában

Miután megtekintették a Sefirin Kızı (A nagykövet lánya) utolsó három epizódját, amelyben Engin Sancar Efeoǧlu karakterében látható, az emberek elkezdtek Enginről beszélni.

Nem akarok összefoglalót vagy ajánlót írni az Emre Kabakuşak által rendezett sorozatról, mert az már többször, több helyen olvasható és némelyik egész jó is. Én most Engin tehetsége előtt szeretnék tisztelegni. Azt szeretném bemutatni, hogy milyen kecsesen visz magával ilyen érzelmi mélységekbe, és hogy hogyan repülnek ezek az érzések, mint a hulló csillagok a film nézése közben, egyenesen a szívünkbe, miközben szótlan marad. Nézni, ahogy játszik, olyan, mint egy tájban gyönyörködni. Lírai, ahogy játszik, színészi játékában szeles szigeteket, folyókat, meredek lejtőket, tavaszi lágyságot, sötét mennydörgést, süllyedő csónakot, vihart, csillagos eget is megjelenít.

Amikor Sancar boldog, ragyog a lelke, amikor gyilkos düh önti el szívét, szeme elsötétül és halált sugall. Arcán a legkisebb szívdobbanás, az ajkán a borzongás, a kín és az öröm is jól tükröződik. Suttogása madárdal, üvöltő fájdalma földrengés. Nem tudom honnan van ennyi energiája, belső ereje. Talán az életben, a kamerától távol, amikor csend veszi körül, a lelkébe néz, talán amikor meghallja a fák hangját a szélben, a tenger dallamát, vagy amikor ismerőseivel találkozik, ezekből az érzésekből és hangulatokból táplálja belső energiáját.

Bármit is csinál, a képernyőn megjelenő eredmény számomra lenyűgöző.

Cathie Hubert francia művész, Bretagneban él. Író és festő. A közelmúltban kezdett el írni Engin Akyürekről és munkásságáról.

Forrás: cathiehubertfr.wixsite.com

Cathie Hubert francia művész, Bretagneban él, a tenger mellett. Író és festő és a közelmúltban ismerte meg Engin Akyürek munkásságát. Róla és munkásságáról is ír franciául, amit angolra le is fordít.

 A török színész, Engin Akyürek, igazi kincs a török sorozatok világában. Ez az, amiért nem lehet őt egyetlen más színésszel sem összehasonlítani. Az általa megformált karakterek első látásra hétköznapinak tűnnek (rendőr, földműves, üzletember, művész, kovács, diák, stb.), jól beleillenek a török kultúra mindennapjaiba. A történetek gyakran tárgyalnak társadalmi és politikai kérdéseket (Piszkos pénz, szerelem; Fatmagül; Ha felhő lennék; Mindhalálig), sok bennük a feszültség és általában szenvedélyes szerelmi történet is meghúzódik a háttérben. A forgatókönyvek jól felépítettek és a filmek szórakoztatóak is. Engin Akyürek azonban színészi játékával egészen más szintre emeli a történeteket. Ezt a producerek és az operatőrök is érzik, ezért van az, hogy gyakran látunk róla közeli képeket, látjuk arca minden apró rezdülését.

Cathie szemében a némafilmek korszakának nagyszerű színészeivel egyenrangú, mert ezek a filmek vizuálisan, költői módon fejezték ki az érzelmeket, és Engin is pontosan ezt teszi. Szeme örömről, szeretetről, fájdalomról, kétségekről, kétségbeesésről, haragról árulkodik. Olyan intenzív a játéka, hogy szinte perzsel a képernyő, és hirtelen, ami közönségesnek vagy ismerősnek tűnt, csillogóvá válik általa.

Bár kétségtelenül saját kultúrája gyermeke, nagyon is a mesés Isztambul fia, de mégis szívbemarkoló színészi tevékenysége mindannyiunkhoz szól. Egy-egy közeli kép az arcáról, rávilágít a kiszolgáltatottságunkra, érzelmeinkre, gyötrelmeinkre, arra, hogy mit érzünk, amikor másokkal szembekerülünk, vagy amikor szeretünk. Nemeslelkű, kiemelkedő tehetségű színész, vizuális költő, aki a nagy szélben hajózik és magával ragad minket.

Forrás: Engin Akyürek – THE ACTOR Facebook oldal