Az eredeti cikk a Hürriyet magazin 2014. február 10-i számában jelent meg.
Ömür Gedik Engin Akyürekkel beszélgetett, aki az utóbbi időben nem adott interjút a médiának. A rajongótábora nagyon örült annak, amikor bejelentették, hogy interjút készítenek a fiatal színésszel, akinek legújabb filmje, a Bir Küçük Eylül Meselesi (Emlékek útvesztője) 2014. február 14-én kerül bemutatásra.
A beszélgetés Engin gyermekkorának ismertetésével kezdődött.
– 1981. október 12-én születtem. Azt mondhatom, hogy a koromból kifolyólag az utcán nőttem fel. Gyermekkoromat Ankarában töltöttem.
– Mivel töltötte szabadidejét?
– Fociztam.
– Melyik a kedvenc csapata?
– A Beşiktaş. Csak annyit mondtunk Metin, Ali, Feyyaz, mást nem is kellett mondani.
– Megsérült?
– Sokszor.
– Vannak hegei?
– A számon, még kiskoromban elestem és annak a nyoma.
– Emlékszik rá, mi szeretett volna lenni gyermekként?
– Minden évben változott. Focista és ügyvéd is lettem volna.
– Jó tanuló volt?
– Nem voltam jó kapcsolatban a tantárgyakkal.
– Kéjsóvár volt? Gyorsan szerelmes lett?
– Mint minden gyerek, mint mindenki. Azt nem mondhatom, hogy kéjsóvár, mert minden a mi korunkban sokkal ártalmatlanabbul zajlott. Nem volt lehetőségünk, hogy társat találjunk a Facebookon vagy a Twitteren. Azt is mondhatnám, hogy nem volt második esély.
– Emlékszik az első szerelmére?
– Igen. Elsős vagy másodikos lehettem. A neve Nazan volt. Még egy viccet is elsütöttem ezzel kapcsolatban:
– Nézd – mondtam, a neved Nazan, ez egy olyan név, amit elölről-hátra és hátulról-előre olvasva is ugyanazt adja ki.
– Ekkor a lány elment, anélkül, hogy visszanézett volna, és önt elhagyták.
– Igen, azt hiszem ez történt (nevet).
– A Türkiye’nin Yıldızları (Törökország Csillagai) az egyik legmeghatározóbb az életében, nem igaz?
– 14-15 éves korában a fiúk aggódnak, meg vannak zavarodva. Később a személyiségük változik, és kezdenek rájönni, mit akarnak az élettől. Ebben az értelemben azt hiszem, hogy ez a verseny volt az, ami minden kérdésemre megadta a választ.
– Miért döntött úgy, hogy részt vesz a versenyen?
– A verseny olyan volt számomra, mint egy jutalom, amit azért kaptam, mert elértem azt, amit meg akartam csinálni. De azt hiszem, akkor is megtettem volna ezt az utat, ha nem vettem volna részt a versenyen.
– A verseny véget ért és ….
– A Yabancı Damat (Külföldi vőlegény) belépett az életembe.
– Elveszettnek érezte magát ekkor Isztambulban?
– Nem, egyedül érkeztem Isztambulba, de nem volt sok gond. Olyan munkám volt, amiben tökéletesíteni tudtam magam.
– Történelmet tanult az egyetemen. Vannak ezzel kapcsolatban jövőbeli tervei?
– Jó történelem olvasó vagyok, követem az új kiadású könyveket ezzel kapcsolatban, azonban felépíteni egy tudományos karriert, nagy koncentrációt igényel. De tudom, hogy ez a fejezete életemnek, sokat segített nekem.
– Mire gondol? Mondana erre példát?
– Önnek nem feltétlenül jelent előnyt, ha ismeri a történelmet. Ön csak arra használja, hogy megértse a karaktert. Én viszont nem gondolom, hogy 2014-ben bele lehet élni magunkat egy szerepbe anélkül, hogy ismernénk azokat a helyzeteket, problémákat, amelyek az országban most zajlanak.
– Az epilepsziás, rögeszmés Mustafa Bulut a Bir Bulut Olsam (Ha felhő lennék) sorozatban beszédtéma volt sokáig és felejthetetlenné vált. Hogy talált önre ez a szerep?
– Ez egy rendkívüli karakter, akit Meral Okay talált ki. Ő egy olyan főszereplő, aki epilepsziás, pszichopata és nőket ver. Azonban olyan oldalát is meg kell mutatni a karakternek, ami vonzó a közönség számára, és tudják őt szeretni.
– Mustafa Bulut nagyon szenvedélyes ember volt, olyan szenvedélyes ön is?
– Szenvedélyes vagyok, de én nem így mutatom ki.
– Akkor hogyan?
– Azt hiszem, a szenvedély nem csak a szerelemről szól. Az élet szeretetéről is szól, vagy a Beşiktaş iránti rajongásról.
– A Beşiktaş iránti rajongás felülmúlja egy nő iránti rajongását is?
– Nem, ha ezt mondjuk, akkor igazságtalanok vagyunk.
– A munkája előrébb áll, mint a magánélete? Először mindig a munka, és csak utána a magánélet?
– Ezt nem mondanám. Nem szeretem ezeket a dolgokat rangsorolni.
– Legújabb filmje február 14-én jelenik meg. Mi a terve, mit fog csinálni aznap?
– Nincs barátnőm, de azt hiszem, hogy már tudom, mit fogok csinálni.
– A Bir Küçük Eylül Meselesi rendezője azt mondta: „Vannak olyan csodálatos dolgok, amelyek hiányoznak az életünkből.” Önnek is vannak olyan dolgok, amelyek hiányoznak?
– Minden bizonnyal vannak. A film valójában éppen ezen alapul. Az élet tele van csodákkal, amelyek hiányoznak, és a szerelem az egyik.
– Milyen karaktert játszik ebben a filmben?
– Egy karikatúristát. Bozcaadán él egyedül, de nem ott született. Később telepedett le ott és egy biztonságos, magányos életet él. És valójában boldog is. De később rájön, hogy szebb dolgok is vannak az életben, és ezt egy nőnek köszönheti.
– Mit jelent önnek a magány? Előfordult már, hogy egyedül akart lenni, épp úgy, mint ez a karaktere?
– Nem, soha nem akartam ennyire magányosan élni.
– Soha nem volt még olyan, hogy el akart menekülni a nyüzsgés elől vagy a munkából?
– Még nem volt ilyen. Talán 50 év múlva. Amikor keményen dolgozom, számolom az órákat, hogy mikor tudok már aludni menni, de amikor sokat alszom, akkor pedig szeretnék már dolgozni.
– Egy karikatúristát játszik a filmben. Ön tud rajzolni:
– Mivel magazinokon nőttem fel, próbálom utánozni. Azt hiszem van hozzá tehetségem.
– Más hobbi?
– Szeretek filmeket nézni és úszni. Nyáron merülök, szeretek búvárkodni.
– Milyen szerető vagy? Valahol azt mondtad: „Nem üldözöm azokat, akik nem akarnak engem!”
– Ez a másik ember érzéseitől is függ. Nem tudom, hol mondtam ezt a mondatot, de most nem étek vele teljesen egyet.
– Ha nagyon szerelmes, ön megy a nő után?
– Igen, ez számomra fontos.
– Szóval most szerelmes? Van valaki az életében?
– Nem, nincs. egyedül vagyok.
– Miért tűnik el a média és a rajongók elől? Ez tudatos döntés?
– Nem igazán tudatos. Már 10 éve vagyok a szakmában. Ha az ember nem tervez előre, akkor egy idő után unatkozni fog. De én színész vagyok, most épp egy filmet fejeztem be és beszélni kell erről. Mit mondjak még?
– A rajongói az egész világon kíváncsiak a magánéletére.
– Tudom.
– Eltitkolná, ha párkapcsolatban élne?
– Nem, nem is tudnám.
– Jól megvan másokkal?
– Többnyire.
– Nincsenek szeszélyei? Nem csak egy bizonyos helyzetben, hanem úgy általában, az életben?
– A szeretteim és a körülöttem lévők.
– A forgatásokon?
– Mindig teát akarok. ez a legnagyobb szeszélyem.
– Mindig lelkileg sérült személyt játszik? Nem sajnálja?
– Ezek a szerepek sokkal életszerűbbek, én szeretem.
– Ez teszi a karaktereket különlegessé.
– Végül is igen, mind gyengék vagyunk.
– Zeki Demirkubuz Kader (Sors) című filmjében is játszott. Hogy került vele kapcsolatba?
– Zeki látott a Yabancı Damat sorozatban. Sokat tanultam tőle.
– Mint például?
– Megtanultam tőle, hogy a színészet a koncentrációról szól, hogy hogyan működik a valóság érzete a filmben.
– Hogyan tudná összefoglalni a Bir Küçük Eylül Meselesit egy mondatban.
– Egy romantikus film 2014-ben.
A film nem az olyan őszinte szerelemről szól, amely már gyermekkorban kialakul. Ez egy városi nő és egy olyan férfi szerelme, aki elmenekült a városi élet elől. De ezek után is nagyon naiv, tiszta érzések szemtanúi lehetünk általuk. A film megnézése után egy kicsit úgy érezzük, hogy szükségünk van rá.
– Volt egy érdekes esemény a forgatás során. Elmondaná mi volt az?
– Van egy víz alatti jelenet Farah Zeynep Abdullahhal. A filmet október közepén vettük fel Bozcaadán és a víz 16 fokos volt, kezdett belilulni a szánk.