Most jöjjön egy kellemes beszélgetés a mozi és a TV színésszel, Engin Akyürekkel.
Hogyan kezdtem el színészkedni? Az egészet két részre lehet bontani. Az első akkor volt, amikor Ankarában, színházban játszottam, közvetlenül az egyetem után. A második szakasz akkor kezdődött, amikor Isztambulba jöttem és bekerültem a filmiparba, majd elkezdtem TV sorozatokban szerepelni.
Érdekes módon jöttem Isztambulba, egy tehetségkutató műsor miatt és azután jöttek az egyebek. Újabb és újabb dolgok történtek velem. Az, hogy Isztambulba jöttem, és bekerültem a filmiparba, annak a versenynek köszönhető, amelybe beneveztem.
Természetesen egy sorozatszerep sokáig tarthat, például, ha egy 100-200 részes sorozatban szerepelsz, az akár 3 évig is eltarthat, ezért van, hogy hosszú távon kell gondolni rá, nagy koncentrációra van szükség, fel kell felkészülni rá és folyamatosan készen kell állni. Ha egy filmszerepet vállalsz el, az 20-30 napos elfoglaltság és kész is van. Utána már másra is koncentrálhatsz.
A TV sorozatoknak van egy érdekes tempója. Ebben be tudod mutatni a karakter fejlődését. A karakter a sorozat népszerűségétől és a közvélemény reakciójától függően mássá fejlődhet és erre mindig fel kell készülni. Ez az, amiben eltér a színháztól vagy a mozitól, itt van egy adott forgatókönyv és te azt játszod, amit ott leírtak. Egy sorozatnál nem tudod előre, mi fog történni az 50. részben, de amíg az 1. részben játszol, már a gondolataid azon járnak, hogy mi történhet később, hogyan alakul a karakter sorsa.
Aki színházi színész, az előnnyel indul. A konzervatóriumban való tanulás szintén nagy előny, de ez egyéntől függ, mivel ez egy nagyon individualizált karrier, amely tehetséget igényel, végső soron ez nem gyógyszer, nem élet-halál kérdése, teljesen rajtad múlik. Aki nem járt konzervatóriumban (vagy nem végzett művészet szakon), az is lehet hihetetlenül sikeres, később is elvégezheti a konzervatóriumot, tudományos ismereteket szerezhet a tévés világról … ezek mind az egyén előnyére válnak, de még mindig van sok ember (úgy értem, színész), akik nem konzervatóriumban végeztek, és mégis nagyon sikeresek.
A színészet nagyon érzelmes dolog, ezért a karakter szemszögéből kell közelíteni hozzá …
Mi az, amit játszok? Vagy mi az, amit itt próbálok képviselni? Mi a karakter motivációja?
Nagyon nagy figyelmet fordítok arra, hogy milyen szerepeket játszok el. Kik ők? Mi a motivációjuk? Melyek a gyengeségeik? Mi a szenvedélyük? És természetesen azt is nézem, hogy ki a rendező, ki gyártja. Milyen a forgatókönyv ereje, és mi az, amit el akar mondani … elsősorban azt nézem, milyen történetet próbál elmesélni.
Ezek mind általános szempontok, amelyeket megnézek. De ezek az alapvető dolog változhatnak. Lehet például, hogy megváltozik a rendező, vagy maga a szerep. Néha maga a munka, a produkció is változik … nem tudom.
Ami a rövidfilmet illeti, azt mondhatom, hogy ilyen nem túl sok létezik az életemben, …..ezt jelezni is szeretném barátainknak, akik rövid filmet készítenek.
A saját karrier-tapasztalatom alapján annyit mondhatok, hogy ahhoz, hogy valaki jó rendező legyen, egy jó történetre van szükség, a színészekkel kialakított megfelelő kapcsolatra és a színészeknek adott megfelelő iránymutatásra, ezért a jó rendező a színészek előadásainak megtekintése után el tudja dönteni, hogy szeretne-e vele együtt dolgozni vagy sem.
Nem számít, milyen jó a forgatókönyv, vagy mennyire pontosan ábrázolja a történetet, mert ha színészek nem játszanak jól, akkor a film nem lesz sikeres. Ezt a helyzetet kell a rendezőknek megoldani.
Hogyan tudják ezt megtenni? Talán a színészek oktatásához és fejlesztéséhez segítséget tudnak kérni a már régóta szakmában dolgozó kollégáktól, a színészetet oktatóktól.
Naponta látjuk, hogy a színészi szakma változik, akár rövidfilmekben is. A rövidfilmekben általában amatőr színészekkel dolgozol, és amikor ennyi amatőr színésszel dolgozol, más megközelítésre van szükséged. Ez egészen más helyzetet teremt.
Személy szerint ennyit tudok mondani.
Fordította: Kollár Kata
Forrás: Camdem1313 Youtube-ra feltöltött angol feliratos videója