Zeki Demirkubuz a középiskolából kimaradt, textilüzletben és utcai árusként is dolgozott egy ideig, majd három évig börtönben volt Törökország 1980-as államcsínye után. Végül az Isztambuli Kommunikációs Mérnöki Egyetemen végzett, a filmkészítés mellett döntött, és rendezőasszisztensként dolgozott Zeki Okten rendező mellett, mielőtt saját produkciós céget alapított volna Mavi Films néven.
Az összes Demirkubuz-filmen tükröződik rendezőjük heves függetlensége és esetenként íróként is közreműködik bennük. Zeki alacsony költségvetésű filmjei kevéssé felelnek meg a kortárs trendeknek, inkább az emberi állapot ábrázolását választja, mivel az az élet és a halál abszurditásaival foglalkozik.
A termékeny rendező filmjeit bemutatták a Velencei Filmfesztiválon, valamint a rotterdami és locarnói nemzetközi filmfesztiválokon is. A szeretettel, az áldozattal és a szenvedéllyel kapcsolatos alapvető etikai dilemmák feltárása során Zeki filmfilozófiája nagyon sokat köszönhet Dosztojevszkijnek.
A jeles rendező hetedik nagyjátékfilmjével, a „Kader” -rel (2006) debütált Engin Akyürek a filmvásznon.
A film elnyerte az Antalya Arany Narancs Filmfesztivál „Legjobb film” díját, mint legjobb film Arany Tulipán díjat kapott, a színészek és a forgatókönyvírók is bezsebelhettek díjakat, miközben Engin Akyürekre Cevat szerepében a kritikusok és a filmesek is felfigyeltek.
A „Kader” megalkuvás nélküli pillantást vet arra, amit „szerelemnek” nevezünk, miközben a főszereplő Bekir, aki apja szőnyegboltjában dolgozik, egy kedves lányra bukik és a lány megszállottja lesz, miután egy nap találkoznak a boltban. Kiderül azonban, hogy az Uğur nevű csinos szőke lány, aki olcsó, rövid szoknyában jár, egy Zagor nevű piti bűnözőt szeret. Ez adja meg a film fő témáját, mivel mindenki mást szeret.
Engin Akyürek a film első felében cigarettázva ül a helyi kávézóban, ő Uğur családjának „testőre”. A visszafogott, mégis határozott, Engin Akyürek által megformált Cevat, gyakran megmenti Uğur öccsét, aki pincérfiúként dolgozik a szomszédos kávézóban, mivel Zagor barátai szexuális jellegű megjegyzéseket tesznek rá rendszeresen.
Egy ágyhoz kötött, beteg apával, egy szexuálisan aktív anyával, aki nem mellesleg szerelmes Cevatba, Uğur családja olyan kilátástalan helyzetben van, amennyire csak egy elszegényedett család lehet. Segítve Uğur apjának, hogy cigarettára gyújthasson, mielőtt nyíltan ágyba vinné feleségét, Cevat inkább nagylelkűnek és kedvesnek tűnik, mint gazembernek; míg az a kedvtelenség, amellyel Uğur és családja bánik édesanyjukkal és Cevat hallható szeretetszerzésével, ugyanolyan sokkoló, mint megrendítő, mivel azt tükrözi, hogy az élet hogyan változtatja meg a „magas erkölcsi talajról” alkotott felfogásunkat, amelyet mindannyian szeretünk hirdetni.
Zeki filmje sötétebb képet fest az életről, amelyet a szegénység és az érzelmi szárazság elhúzódó árnyéka lát el; arra kényszerítve az embereket, hogy rugalmas kompromisszumokat kössenek lelkiismeretükkel, valamint mindenkivel, aki körülöttük van.
A Zagorral való utolsó összetűzés során Cevat előhúz egy fegyvert, de arra nem számít, hogy ellenfele már elővett egy kést és végzetesen megszúrja Cevatot.
Miközben a két főszereplő furcsán „köröz” egymással szemben, amelynek során Cevat továbbra is kezében tarja a fegyvert; Demirkubuz ügyesen komponálta meg a jelenetet, a kést nem mutatja közelről, és a néző így Engin Akyürek arcának játékából láthatja, ahogy Cevat kileheli lelkét. Bár a gyilkosság a 103 perces film első harminc percében történik, Engin Akyürek képernyőn való jelenléte hatalmas hatást gyakorol a nézőkre.
A legígéretesebb színésznek járó Contemporary Screen Actors (CASOD) díj elnyerése mellett, Engin Akyürek ennek a szerepnek köszönhetően megkapta a The Cinema Writers Association (SIYAD) 2006 legígéretesebb színésze díját is.
Se nem hős, se nem áldozat az Engin Akyürek által életre keltett Cevat. Rendkívül hiteles, érzékeny ábrázolása a „rendességnek” és a karakter bizonyos átlátszatlanságának, amely nemcsak Demirkubuz filmjeit fémjelzi, hanem a teázók és helyi kávézók körül ácsorgó fiatal férfiak életét is magában foglalja.
A film olyan, amelyben mindenki azt reméli, hogy szerelmet és értelmet talál az értelmetlennek tűnő világban.
„Forrásaim – mondja – valóban élet és irodalom volt, és saját belső sötétségem.”
Objektív szempontból a „Kader” valóban majdnem két rövidfilmnek tekinthető. A film első felének szereplői szinte eltűnnek a második felében, amelyben Cevat már feledésbe merül, Uğur követi Zagort és Bekirt, aki akkorra már házas és apa, és folytatja Uğur keresését, amely hiábavalónak tűnik.
A film általános sivársága hangsúlyozza Demirkubuz visszatérő témáját az etikai dilemmákba keveredett karakterekről, valamint az írás és a rendezés folyamatáról alkotott elképzelését.
Saját szavaival azt mondja: „az a fontos, hogy valamit elő tudjunk állítani a magjából, a belső világából.”
Ezeket a szavakat ugyanúgy el lehetne mondani Engin Akyürek finoman hangolt, visszafogott előadásáról is, amely szinte egy kétértelmű erkölcsi határokon alapuló tanulmány, akárcsak a környék férfiainak mindennapi élete.
Forrás: Engin Akyürek – THE ACTOR Facebook oldal
Fordította: Kollár Kata