Categories Interjú

Engin Akyürek: „Nem vagyok az a fajta színész, akit be lehet skatulyázni”

A „Rád vannak bízva a gyerekek” (vagy ahogy Dél-Amerikában ismerik, a „Kerem, az örökkévalóságig”) című film főszereplője, a török színész, Engin Akyürek,  először látogatott el Peruba, ahol részt vett a film premierjén. Ez a riport akkor készült vele.

Egy építész elveszíti a nőt, akit szeret egy autóbalesetben. Ez az emlék kínozza Keremet, aki a tragédiát okozza és egyben ő lesz az autóbaleset egyetlen túlélője is, akinek szembe kell néznie ezzel a traumával. Így lehetne összefoglalni röviden a filmet, amelynek Engin Akyürek a főszereplője, aki a Fatmagül című sorozatból lehet ismerős a perui nézőknek.

Mivel ez volt az első szerepe egy thrillerben, mennyire volt bonyolult?

Színészként különböző élményeket és érzéseket éltem már át. Ebben a filmben természetfeletti erők vannak, ezért zöld képernyő előtt forgattunk bizonyos jeleneteket. Ez volt az első alkalom, hogy így dolgoztam, és nagyon nehéz volt, de különleges is, mert valami ellen úgy kellett harcolnom, hogy valójában ott sem volt, és mivel ez egy thriller vagy egy horrorfilm, van egy érzés, amelyet mindenképpen közvetíteni kell a nézők felé. Remélem, hogy mivel ez lesz az első török film Peruban, nagyon sikeres lesz.

Mi az az üzenet, amit Kerem karakterével szeretne átadni?

Azt szeretnénk, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni a közönséggel, hogy közel kerüljünk hozzájuk. A múlt traumáit a karakterem emberivé teszi, és bár Kerem kezdetben azt gondolja, hogy rossz ember, dühös, amiért ő életben maradt, végül mégis jó dolgok történnek vele, de ehhez meg kell tanulnia a leckét. A film végén az üzenet az, hogy minden rossz ellenére, ami egy emberrel történhet, mindig választhatjuk a jó utat és helyes dolgot tehetünk a rossz helyett.

Minden előadás nehézségeket és kihívásokat foglal magában, mi volt eddig a legbonyolultabb szerepe?

Ez egy nehéz kérdés. Nem hiszem, hogy a szerepeim bonyolultak lennének számomra. Eleinte minden új szerep feszültté tesz, kissé megrémít. Úgy gondolom, hogy minden színésznek ugyanígy kellene éreznie. Erőfeszítéseket kell tennem, hogy belekerüljek a karakter világába, mert ugye ő nem én vagyok. Amit ő visel, az nem az én ruhám, ahogy él, az nem olyan, mint az én életem. Ez egy teljesen más élet, és vannak dolgok, amiket én biztos nem tennék meg, tehát ez egy kihívás számomra.

Milyen karaktereket szeretne játszani a jövőben?

Az igazság az, hogy nem vagyok az a fajta színész, akit be lehet skatulyázni, mert az olyan lenne, mintha korlátoznám magam. Jobban szeretek nyitott lenni minden lehetőségre.

Egy korábbi interjúban említette, hogy nagyon érdekli Isztambul története a múlt század 30-as és 40-es éveiből, miért?

Igen, az 1940-es évek Isztambulja érdekel. Amikor láttam a város képeit abból az időből, rájöttem, milyen szép volt akkoriban és még mindig az. Nagyon szeretnék egy szerepet eljátszani egy olyan projektben, ami azokban az időkben játszódik.

Mit gondol, miért fogadták ilyen jól a török történeteket Peruban?

Azt hiszem, ahogy elmesélünk történeteket, ahogy közvetítjük az érzéseket, az a török sorozatokban sokkal részletesebben van bemutatva és más nézőpontból, mint más országokban. Vannak olyan sorozatok, amelyek felszínesen mutatnak be dolgokat, viszont a török sorozatok mindent részletesen elmesélnek. Ez az, ami közös a török és a latin-amerikai sorozatokban. Minden, ami az ember átalakulásáért, fejlődéséért és az érzéseivel kapcsolatos, azt mi mind szeretjük Törökországban és azt hiszem, a latin-amerikaiak is.

Miért nincs egyetlen közösségi oldalon sem fiókja?

Eddig nem voltam jelen a közösségi médiában, de ez nem jelenti azt, hogy később sem leszek. Az ügynökömön keresztül tájékozódom. Ismerem a közösségi hálózatok erejét, bár nem szippantottak be, de tisztában vagyok azokkal a dolgokkal, amik ott történnek.

A közelmúltban említette, hogy könyvet kíván írni, miről szólna?

Van egy „Kafasına Göre” nevű magazin, amelyet a barátaim adnak ki és az első lapszám megjelenése óta írok bele novellákat. Azokat a történeteket, amelyek ott még nem jelentek meg, azt tervezem, hogy egy könyv formájában megjelentetem és ami a legfontosabb, spanyol nyelvre biztos, hogy le fogják fordítani.

Forrás: diariocorreo.pe 2018. augusztusi riportja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük