Categories Elemzés Navid Shahzad

Navid Shahzad: Engin Akyürek – A kezdetek

Engin Akyürek 2021. október 12-én ünnepelte negyvenedik születésnapját, azonban karrierlehetőségei soha nem voltak ilyen fényesek. 2021-ben fejezte be a Sefirin Kızı című sorozatát; ő lett a Shell Törökország arca; a Sessizlik című könyvének perzsa fordítása már a 7. kiadásnál jár; barátjával, Tolga Sarıtaşsal közösen forgattak filmet a Netflix számára Yolun Açik Olsun címmel. Ezután láttuk őt, ahogy a 60-as évek stílusában nyomott mintás ingbe öltözött, nevetéstől hátravetett fejjel ül egy rubinvörös Cadillacben és Törökország egyik vezető magazinjának címlapjára került. Nem sokkal ezután kaptuk a hírt, hogy Kaçış című, 8 részes sorozatával debütál a Disney Plus Törökországban. A hab a tortán az a hír lett, hogy a Kaçış egy Engin által írt történeten alapul, amelyben egy Mehmet nevű újságíró szerepében láthatjuk majd.

A sokak által rettegett negyvenes szám megjelenik épp úgy a vallási szövegekben, mint a szociokulturális pszichológiában. A zenei alkotásokban is sokszor szerepel ez a szám, mint a U2 1983-as dala a War című albumukról, melynek szövege a 40. zsoltár módosítása, vagy a Johnny Cash által írt és előadott a „Forty Shades of Green”-t 1961-ből. De a 40-es szám gyerekműsorokban is feltűnik, ott van például a klasszikusnak számító „Sesam Street”, amely segít az óvodásoknak, hogy negyvenig elszámoljanak. Azután ott van „Az élet negyven évesen kezdődik” mondás is, amely úgy tűnik most kifejezetten jól használható Engin vonatkozásában. A szám utal a nagykorúságra, az érettség elérésére – és ez az, ami minket leginkább érdekel.

Először azonban egy rövid összefoglalót adok arról a munkáról, amely segített Enginnek abban, hogy globális hírnévre tegyen szert. Ahhoz, hogy elsőként egy vígjátékban láthattuk őt, nagymértékben hozzájárult az, hogy a hosszúlábú, ankarai fiatalember első helyezést ért el a Türkiye’nin Yıldızları versenyen. A verseny során több szerepben is megmutatta magát, ezek közül kiemelendő az, amelyben a néhai indiai rendező/színész, Raj Kapoor „Avare” című dalát adja elő. Raj Kapoorról tudni kell, hogy ő volt az, aki Törökországban megszemélyesítette Chaplint. Érdekes megjegyezni, hogy míg az eredeti Chaplin karakter 1,65 m magas volt, Raj Kapoor 1,7 m; míg Engin Akyürek 1,87 méter magasan emelkedik elődei fölé.

A televízióval már korán megismerkedett az ankarai fiatalember, ugyanis 2004-ben szerepet kapott a Yabancı Damat című sorozatban, ahol Kadir Sadıkoǧlut alakítja, aki egy fiatal bakalva-készítő és szerelemes apja legjobb barátja és üzlettársa lányába, Nazlıba. A Gaziantepben játszódó sorozat bepillantást enged a Törökország és Görögország közötti történelmi ellenségeskedésekbe, mivel Nazlı lemond Kadirral való házasságról, hogy feleségül mehessen egy Niko nevű görög fiúhoz. Az interkulturális házasság problémái és különösen az egymás iránti kölcsönös előítéletek hatalmas sikert arattak mindkét országban. A történetet a festői Törökországban és Görögországban forgatták.

A sorozat csaknem három évig futott, és számos főszereplőből lett a későbbiek során híres színész, mint Engin Akyürek és Sumru Yavruck, aki itt még Nazlı anyját alakította, néhány évvel később viszont az egyik legemlékezetesebb török televíziós sorozatban, a Fatmagül’ün Suçu Ne? című sorozatban játszotta Kerim nevelőanyját. Bár angol verzió még nem érhető el a sorozatból, de Engin rajongói így is szívesen nézik. Már ebben a sorozatban is érezhető Engin varázsa, magabiztossága és potenciális tehetsége. Kadir olyan jóságot áraszt, amely sok tekintetben a színész védjegyévé vált a képernyőn és azon kívül is. A bájosan görbe mosolya és nyurga teste miatt is megszerette őt a közönség. Bár vígjáték volt, a sorozat nem nélkülözte a mögöttes politikai tartalmat sem. Niko és Nazlı fiukat Egenek nevezte el, ami azt jelenti, hogy Égei-tenger, az a tenger, amely elválasztja Törökországot és Görögországot. A sorozat vége felé pedig két sikertelen házasság után után Kadir végül boldogságot talál török feleségével, Aysellel, egy lányuk születik, akit Nazlinak nevez el első szerelméről. Engin sokoldalúsága már ekkor is megmutatkozott, olyan színész volt, akire figyelni kellett még egy olyan társadalmi drámában is, amely a történelmi török-görög ellentét kérdését feszegette. De talán Engin számára is az a legfontosabb, hogy a Yabancı Damat megnyitotta az utat a török televízió nemzetközi sikere és népszerűsége előtt, miután az arabra szinkronizált változata meghódította a Közel-Keletet.

Mindkét vizuális médium, a televíziózás és a filmezés is másfajta készségeket igényel rendezőtől, operatőrtől és színésztől egyaránt. Nemcsak a televízió képernyőjének méretéről van szó, amely extrém közeli felvételeken csökkenti, ugyanakkor nagyítja a színész fizikai jelenlétét, hanem a cselekvés üteme, hangulata, narratívája, mélysége is, amely mindkét esetben más és más.

Engin első filmszerepe az ünnepelt rendező, Zeki Demirkubuz Kader című filmjében (2006) játszott szerep volt, amelyben egy rejtélyes, nagyrészt hallgatag fiatalembert alakít, Cevat néven. Bár karakterét a film kezdete után alig több mint húsz percben láthatjuk csupán, olyan karaktert hozott létre, hogy felkeltette az igényes közönség és a kritikusok figyelmét, így 2006-ban megkapta a Filmírók Szövetségének díját, valamint az ÇASOD színészi díjat, a legígéretesebb színésznek járó díjat 2007-ben. A jellegzetes demirkubuz stílusban a Kader egy lélektelen városi közegben játszódik, amelyben nincs boldogság a sok férfi és női karakter miatt. A filmben van egy bárénekesnő, aki szerelmes egy instabil kisstílű bűnözőbe. Az énekes családját „oltalma alá” véve Cevat nemcsak a súlyosan beteg édesapára vigyáz, hanem „védnökségét” kiterjeszti az érzelmileg zaklatott édesanyára is. Az a jelenet, amelyben Engin Cevat szerepében ajándékokat hoz a családnak, cigarettát gyújt az ágyhoz kötött apának, majd röviddel ezután hallótávolságon belül szerelmeskedik a férfi feleségével, dermesztően az elfogadott erkölcsi viselkedési modellekre irányítja a figyelmet. Cevat tökéletes képviselője egy kedves és amorális férfinak, aki életével fizet azért, hogy védelmet nyújtson az énekes öccsének, aki egy teázóban dolgozik, és akit állandóan zaklatnak a helyi gengszterek. Nyurga termetével, lazán az ajtófélfának támaszkodva Engin a névtelen, arctalan fiatalemberek sokaságát képviseli, akiket a körülmények – nevezzük ezt sorsnak – olyan szerepekbe kényszerítenek, amelyek a „jó” és a „rossz” közötti törékeny viszonyt hozzák létre.

Demirkubuz egy fenomenális filmkészítő, aki szinte egymaga írt, gyártott és rendezett olyan filmeket, mint például a Masumiyet, a török filmipar egyik ikonikus filmje. Az, hogy egy olyan filmkészítővel dolgozhatott együtt, mint Demirkubuz az első filmjében, nagyszerű bevezetésként szolgált azokhoz a finom árnyalatokhoz, amelyek jó írást és nagyszerű rendezést igényelnek. A Demirkubuz által írt karakterre építve Engin megalkotta egy fiatalember, Cevat portréját, aki erkölcsileg sem nem „jó”, sem nem „rossz”, hanem megkérdőjelezhetetlenül éli meg az életet. Amikor halálra késelik Cevatot, Demirkubuz kamerája körbejárja a szereplőket, és Engin arcán nem látunk mást, mint az élet passzív elfogadását. Az a tény, hogy a rendező nem hajlandó egy cseppnyi szánalmat sem kelteni Cevet iránt azzal, hogy megmutatja haldokló testét, megerősíti Demirkubuz könyörtelen, gépies világról alkotott vízióját.

Ha figyelembe vesszük, hogy a film számos díjat nyert, köztük a legjobb filmért, rendezésért, színészi alakításért és forgatókönyvért járó Arany Narancsot és Arany Tulipánt, előrevetíti azt, hogy ez volt az első lépés ahhoz, hogy a fiatal Engin Akyürek elindulhasson azon a színészi pályán, amely végül komoly elismeréseket hozott számára nemcsak Törökország egyik vezető színészeként, hanem nemzetközileg elismert és nagyon szeretett film- és televíziós színészként is.

Fordította: Kollár Kata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük