Kara Para Aşk épp annyira különbözik a Fatmagültől, mint a Bir Bulut Olsamtól. Míg a Fatmagül egy könyv alapján készült sorozat, amely egy komoly szociokulturális problémát dolgoz fel, bemutatva a férfiak szerepét a nemi erőszak áldozatainak rehabilitációjában; addig a Kara Para Aşk egy munkásosztályból származó férfi és egy a felső tízezerhez tartozó nő történetét meséli el, akik a „feltétel nélküli szerelmet” keresik. Úgy gondolom ez az első nemzetközi sikereket elért romantikus krimisorozat, amelyet török tévé készített. A legtöbb színésztől eltérően, akik szinte minden sorozatukban ugyanúgy néznek ki, Engin olyan, mint egy kaméleon, minden szerep kedvéért megváltoztatja a kinézetét.
Ömer Demirként levágatta a haját, megnövesztette a szakállát, dühös, indulatos karakterré változott, de mégis szerető fiú és jószívű ember maradt. Ellentétben az első szerelem édességével, amely áthatotta Kerim és Fatmagül történetét, Ömer olyan ember, aki kétszer szeretett és kétszer veszített, mielőtt találkozott élete igaz szerelmével. A rendőri pályafutása iránt elkötelezett Ömert nem érdekli a kapzsiság, a pénz, a pozíció vagy a hatalom, megelégszik azzal, hogy olyan távoli helyre helyezzék, mint Van, hogy leszámoljon a gyermekkereskedőkkel és a bűnözőkkel. Elif is szöges ellentéte a fiatal, naiv Fatmagülnek, akinek élettapasztalata saját kis világára korlátozódott Ildirben, hiszen ő egy kifinomult asszony, aki folyékonyan beszél olaszul, önálló karriert csinált magának ékszertervezőként, miközben Rómában élt, és csak néha utazik Isztambulba, hogy meglátogassa családját. Véletlen egybeesés vagy szeszélyes sors, mindkettő összeesküszik egy szegény rendőr és egy gazdag vállalkozó ellen. Nincs más választásuk, mint összefogni, hogy megküzdjenek az igazságért, miközben egymásba szeretnek, elválnak útjaik, majd újra találkoznak, mint egy hullámvasúton. Ömer menyasszonyát, egy tanárnőt, és Elif gazdag üzletember édesapját egy éjszaka holtan találják egy autóban egy magányos tengerparton. Két testvért fényes nappal elrabolnak a repülőtér felé menet. Egy gyönyörű idegen megcsókol egy jóképű rendőrt az utcán. Ilyen kezdés után, mi jöhet még? El sem tudjuk képzelni.
Gyilkosság, emberrablások, volt barátnők, egykori férjek, őrült nővérek, gonosz nagybácsik, rendes fiúk és bűnöző nagynéni, a Kara Para Aşkban ez mind benne van. Sőt még ennél is több.
Maga a krimi és a thriller műfaj népszerűsége olyan írókra vezethető vissza, mint Arthur Conan Doyle és Edgar Allen Poe. A női írók kicsit később csatlakoznak a listához Mary Shelleyvel, majd Agatha Christievel az élen, akinek Hercule Poirotja az angol Sherlock Holmes méltó utódjaként tűnik fel. A példátlan nemzetközi nézettségnek örvendő Kara Para Aşk ezután életre keltette az Ömer Demir nevű jóképű rendőr nyomozót, aki nem csak tetteivel, hanem gondolkodásmódjával is kitűnik a többiek közül és a gyönyörű ékszertervezőt, Elif Denizert. A krimit meghatározó legelemibb tényező egy gyilkosság, amelyet a történet meglehetősen korai szakaszában követnek el.
Ezt követően a titokzatosság eleme katalizátorként hat a további fejleményekre, különösen azért, mert a valódi tettes kiléte világosan feltárul a nézők előtt, de erről a sorozat szereplői csak jóval később értesülnek. Senkinek nincs kétsége afelől, hogy a gyilkosság megzavarja a rendezett társadalom működését; de ha azt olyan valaki követi el, akit apaként és bátyjaként tiszteltek, az nem más, mint katasztrófa. Egy olyan embernek, mint Ömer, ha megbékélne azzal, hogy bátyja, Hüseyin gyilkos és büntetett előéletű, az egyet jelentene mindannak az elárulásával, ami szent volt számára.
Az a jelenet, ahol Engin Ömerként öklével a fürdőszobai tükröt üti, és eltorzul arccal fájdalmasan felkiált olyan érzéssel tölt el bennünket, mintha egyenesen a színész sebzett lelke mélyéből törne fel. Tudjuk, hogy az az Ömer, aki korábban volt, már soha többé nem lesz a régi, még Elif támogatása és végtelen szeretete ellenére sem.
Egy másik tényező, amely további feszültséget ad, az a gyorsaság, amellyel az események játszódnak, és a főszereplők gyakran olyan helyzetekbe kerülnek, ahol a halál torkában vannak. Ömer nagyon közel kerül a halálhoz, amikor Fatih anyjának megmentése közben Tayyar Dündar egyik embere lelövi
Ebben az esetben a kórházi jelenet, ahol Ömer hirtelen magához tér, rámosolyog „signorinájára”, és megkérdezi tőle „mi a helyzet?”, az egyik legjobb jelenetsor a sorozatban.
A krimi és a feszültséggel teli thriller ötvözeteként a Kara Para Aşk azt a fajta varázslatot ragadja meg újra, amelyet Humphrey Bogart és Lauren Bacall vitt a képernyőre Raymond Chandler Hosszú álom című filmjében (1946). Ahogy a klasszikus sorozatokban lenni szokott Engin és Tuba karakterei nagyon különböző világokhoz tartoznak, és csak azért fognak össze, hogy megoldják szeretteik gyilkosságának rejtélyét. A kaland azonban tovább nyúlik, mivel Ömer megmenti Elif húgát, Nilüfert az emberrablóktól, akik arra kényszerítik Elifet, hogy pénzt mosson egy bűnözői hálózatnak, amelyet apja legjobb barátja vezet titokban. Csakúgy, mint Chandler hőse, Marlowe nyomozó, akit „sötét páncélos lovagként” jellemeznek, Kara Para Aşk Ömer Demirje is egy nyomozó képében jelenik meg, aki menyasszonya és Elif apja meggyilkolása ügyében nyomoz. Az eltűnt gyémántok, a gyilkos, a pénzmosók és az emberrablók együttes keresése közben Elif és Ömer Rómába utazik, majd vissza, miközben Ömernek egyszer még álnevet is fel kell vennie.
Elsőre lehetetlennek tűnik a románc kettejük között, hiszen Ömer és Elif nemcsak nagyon különböző társadalmi világokhoz tartoznak, hanem Ömer úgy gondolja, hogy nem tudna egy új kapcsolatot kialakítani senkivel halott menyasszonya iránti hűsége miatt. A történet előrehaladtával azonban azt látjuk, hogy a briliáns, élesen látó, de idealista Ömer és a romantikus hajlamú, de kétségbeesett Elif közötti sistergő kémia eljut arra a pontra, ahol már nem lehet figyelmen kívül hagyni a kettőjük között kibontakozó szerelmet. Amikor úgy tűnik, semmi más nem működik, Elif a világ legrégebbi trükkjéhez folyamodik féltékeny lesz! Ahogy az várható volt, Elif cselének eredménye az lesz, hogy a dühös Ömer nyilvánosan elrángatja őt Levent mellől.
Engin Ömerként elragadó, ahogy macsóként érvényesíti tulajdonosi jogait a szeretett lány felett, és meglepetésszerűen (Sancarral ellentétben!) néma csendben megcsókolja Elifet. A kapcsolat azonban majdnem olyan hirtelen ér véget, mint amilyen hirtelen kezdődik, mivel Elif pénzmosásról szóló vallomása lerombolja Ömer őszinteségébe vetett hitét. Elif a feltétel nélküli szerelmet a tartós kapcsolat előfeltételévé tette és ezért cserébe Ömer csak őszinteséget kért. Ömer nem tudja felfogni, mennyire kétségbeejtő Elif helyzete, ezért elhagyja őt, legalábbis úgy tűnik. A távolban a gondoskodó Ömer ápolja haragját, míg Elif édesanyját gyászolja. A bizalmatlanság miatti csalódottsága és a gyászoló Elif megvigasztalása iránti vágya között Ömer úgy találja, hogy eszmeisége megfogyatkozik, miközben az élet rideg valósága rákényszeríti őt egy olyan ösvényre, amelyet az igazság és a megtévesztés egyaránt szegélyez. Kezdetben még arra sem volt hajlandó, hogy ránézzen arra a lányra, akit szeret, de minden egyes kimondott szava olyan, mint a kést vágna mindkettőjük szívében, miközben Ömer nem tud megbocsátani és mérgesen, csalódottan hagyja figyelmen kívül Elif könyörgését.
A különböző társadalmi rétegeket összehasonlító életszínvonalról, étkezésről, öltözködési szabályokról és modorról szóló részletekkel sűrűn teleszőtt fiktív történet Isztambulban játszódik, és valósághű, de humoros kontrasztként szolgál a felsőbbrendű társadalom és a hétköznapi emberek között.
A szegényeknek csak a méltóságuk van, Ömer és angyali édesanyja, Elvan pedig tökéletes példái annak, hogy a jó emberek elégedettek az életükkel. Nyilvánvaló társadalmi és kulturális különbségeik ellenére azonban az egyetlen tényező, ami továbbra is közös a két főszereplő között, az az elsöprő családszeretet, amely az Achilles-sarkuknak, következésképpen életük tragédiájának a forrása. Ömerben reménytelenül idealista kép él a szerelemről, a hűségről és az igazságról, míg Elif sajátos körülményei miatt, azaz, hogy apja egy bűnöző, egy pszichés problémával küzdő nővére és egy bolond húga van, aki a legnagyobb kárt okozza neki, kénytelen még csalást is elkövetni. Ami azonban különösen figyelemre méltó, az az igaz szerelem hatása a párra. Azt látjuk, hogy Elif elegáns ruhái és frizurái finoman változnak, egyszerűbbé és kevésbé divatossá válnak, ahogy egyre jobban megszereti nemcsak Ömert, hanem a családját is.
A bebeki üveg, márvány és aranyozott rezidencia nagy kontrasztot alkot a rozoga, kétszintes házzal, amelyben Ömer lakik. Míg Elif Boszporuszra néző háza gondozott pázsittal, saját lifttel és a privát medencét körülvevő klasszikus műszobrokkal büszkélkedhet; Ömer otthona egy beázó tetős faépítmény, amelyet galambok és madarak fészkelőhelye, tornyosuló fák veszik körül. Kőlépcsők vezetnek fel a házhoz, és egy régi kút áll a szőlővel árnyékolt, vadon benőtt kert közepén.
A különbség nem korlátozódik csupán az adott otthon fizikai jellemzőire, hanem kiterjed az életminőségre és az ott élő emberek tulajdonságaira is. Elif családját egy özvegy, feltűnően elegáns, akaratos, szigorú anya uralja, aki ugyanolyan titokzatos, mint a család többi tagja. Asli pszichés problémáival, fékezhetetlen durvaságával és megcsaló férjével zavarba ejtő, Nilüfer idióta viselkedése pedig végképp megbocsáthatatlan. A szinte karikatúrákként megrajzolt nővérek közvetlen ellentétei Elifnek, aki a három lány közül a legföldhözragadtabb és legjózanabb, bár ő is időnként irányító szerepet tölt be.
Ömer özvegy édesanyja, Elvan viszont kivételesen jószívű, kedves és egyszerű lélek. Feltűnően mentes az álnokságtól és mindenféle ambíciótól, imádja két fiát, különösen Ömert, mivel ő olyan férfi, akire mindig is vágyott. A menyét, Melikét ravasz, pletykás nőként ismerjük meg, aki később fokozatosan megváltozik és szimpatikus karakterré fejlődik, miközben Hüseyin továbbra is az egyetlen fekete folt egy egyébként becsületes, méltóságteljes családban. A bámulatosan becsületes, képzett, tapasztalt rendőrt alakító Engin rendfenntartó tisztként való fizikai jelenléte megfelelt a valóságnak, ami óriási csodálatot váltott ki iránta Törökországban és külföldön egyaránt. A fegyverek kezelésétől a kihallgatások lefolytatásáig, a gyilkosságok megoldásától a bűnügyi helyszínek, nyomok utáni felderítéséig Engin még egy dimenziót adott az egyre növekvő tehetség-portfóliójához. Bár Ömer „férfi ember”, elbűvöl bennünket azzal, hogy aggódik azok iránt, akiket szeret. Például édesanyja szívinfarktusától megsemmisülten is mindenkit felpezsdít az optimizmusával, miközben úgy néz ki, mint egy elveszett kisfiú az anyja ágya mellett; vagy amikor gyengéden megszárítja Elif haját.
De talán Engin a legjobb az összetett, ellentétes érzelmek ábrázolásában, miközben úgy tűnik, hogy továbbra is ő irányít. A megrendítő érzés és a hitetlenség az arcán, ahogy Elif megszakított terhességéről hall; a harag, a gyötrelem és az árulás érzése saját bátyja hírhedtsége miatt, megmagyarázhatatlan szívtelen elutasítása, hogy feleségül vegye Elifet, a látszólag véget nem érő arckifejezések sorát erősíti, amelyeket Engin szükség esetén elő tud varázsolni. Bármi is legyen a forgatókönyv kiskapuja (és sok van), a Kara Para Aşk kiemelkedik a többi thriller drámasorozat közül azzal a fajta kapcsolattal, amelyet Engin Akyürek és Tuba Büyüküstün alakított Ömerként és Elifként. Sokan lesznek szerelmesek, és ennek különböző változatait láthatjuk a filmvásznon és a való életben is, de az a különleges kötődés, amelyet mindkét színésznek sikerült kialakítania a Kara Para Aşkban, valóban egyedülálló.
Nélkülük a krimi csak egy jó detektívtörténet maradt volna, de Ömer és Elif olyanok egymásnak, mint két test egyetlen lélekkel. Bár Engin Ömert eleinte félénknek tünteti fel, de fokozatosan kezdi elveszíteni gátlásait, olyannyira, hogy nyilvánosan megbilincseli Elifet, amikor az nem hajlandó elismerni az iránta érzett érzéseit. A komolytól a nevetségesig, a gyengédtől a megbocsáthatatlanig, a sebesülttől az örömteliig Ömer és Elif egy igazán varázslatos párosként egy egészen különleges színpalettát vonultatnak fel.
Ahogy az várható volt, Engin Ömerként egyszerre briliáns, rettenthetetlen nyomozó, aki sok tekintetben mesterkélt, mivel ritkán tartja be a szabályokat; de akinek feddhetetlensége nem engedi, hogy szeretett testvérét megkímélje. Sajnos az őszinteségről, szerelemről és hűségről vallott idealizmusa okozza az első szakadást a gyönyörű, de titokzatos tervezővel egy veszélyes bűnbanda által megzsarolt bimbózó románcában. Az élet keserű leckét ad Ömernek saját és mások esendőségéről. A forgatókönyv megismétli, hogy a legjobb tervek előzetes figyelmeztetés nélkül meghiúsulhatnak, mivel Elif Ömer iránti odaadása megrendül, amikor az megmagyarázhatatlan módon lemondja az esküvőjüket, és a lányt hófehér menyasszonyi ruhájában faképnél hagyja. Mégis akkora a mágnesesség köztük, hogy a látszólagos kegyetlensége ellenére Elif fájdalmában Ömer felé fordul, miközben kétségbeesetten sír a visszautasítása miatt. Tuba lenyűgöző Elif szerepében, ahogy Engin is mélyen megindít bennünket, amikor az erős, néma Ömer összeomlik az út közepén, miközben elhajt álmaik házától.
Bár a sorozat szerencsésen végződik azzal, hogy Ömer végre feleségül veheti szerelmét. Bár Elif ragaszkodik ahhoz, hogy Ömer adja fel a rendőri munkáját, tisztában vagyunk vele, hogy mindezzel az a célja, hogy Ömert „megmentse” attól, hogy elveszítse emberségét, de ez rosszul esik egy olyan karakternek, aki mindig is a feltétel nélküli szerelemben hitt. Ahogy azt látjuk, hogy a házaspár új életet kezd szeretteiktől távol, nem tudjuk nem figyelmen kívül hagyni, hogy a nap végén Ömer kínál feltétel nélküli szerelmet, nem pedig fordítva. A díjnyertes Eylem Canpolat és Sema Ergenekon duó által írt Kara Para Aşk nagyrészt olyan kliséken alapul, mint például a pénzért nem vásárolható szerelem téma, amely egy szegény fiú-gazdag lány kapcsolatát meséli el, ahol természetesen van ördögi gonosztevő, aki növényeket termeszt és halat etet, miközben megöli az embereket, mint a legyeket, és szervkereskedelemhez használja fel létfontosságú szerveiket.
Ami azonban megmenti a sorozatot attól, hogy unalmassá váljon, az az, hogy az írók emberként tekintenek mindenkire, még a gonoszra is. Úgy tűnik, hogy a gazdagok éppoly kapzsiak lehetnek, mint a szegények, miközben az ostobaság és butaság nem jellemző csupán egyetlen társadalmi osztályra. Ami azt illeti, a nemesség és a méltóság nem csak a gazdagok kiváltsága, ezt támasztja alá maga Ömer karaktere is. A Kara Para Aşk kiváló produkciós minősége, kiváló rendezése és színészi alakítása, valamint emlékezetes, jellegzetes zenei partitúrája olyan sikersorozatot eredményezett, amely öt évvel a debütálása után továbbra is elismeréseket nyer. Engin ennek a sorozatnak köszönhetően elnyerte a legjobb színész díjat Szöulban, és őt jelölték a legjobb színésznek járó Nemzetközi Emmy-díjra is (első török színészként).
Azt, hogy Ömer Demir szerepét kifejezetten Engin Akyüreknek írták, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő az egyik legjobb török színész, aki hatalmas nemzetközi közönséggel rendelkezik.
Fordította: Kollár Kata