2019. december 16-án indult a várva várt sorozat, amelyben Engin Akyürek egy összetett, rejtélyes, bűntudattól sújtott karaktert, Sancar Efet alakította. A forgatási helyszínek a törökországi Muǧlától, Bodrumtól és Isztambultól a montenegrói Cetinjéig, Kotorig, Budváig és Podgoricáig terjedtek, és néhány fontos jelenetet a svájci Zürichben forgattak. A sorozatot a 03 Medya készítette, és a Star TV-n volt látható.
A legelső epizód megdöbbentő fordulataival, a csodálatosan lebilincselő, jóképű Engin Akyürek szenvedélyes előadásaival, a gyönyörű Neslihan Atagüllel egy nagyszerű sorozatnak ígérkezett. A sorozat már az első évadban sikereket ért el, ahogy két gyönyörű gyermek történetét bontotta ki, akik véletlenül találkoztak, és úgy tűnt, a sors arra ítélte őket, hogy legendához méltó romantikát éljenek át. Egy falusi bárddal kiegészítve, aki misztikus szavakkal beszél a titokzatos alacakuş és az Efe szerelméről, úgy tűnt, hogy a történet a török népmese felé veszi az irányt a múlt hőseinek történetéből vett adalékokkal.
Ahogyan a hős Sancar Efe, a haza védelméről híres férfi unokája, úgy kedvese Nare Çelebi, egy török nagykövet lánya. Ebből a szempontból a forgatókönyv a szegény fiú és gazdag lány népszerű, de már unalomig ismételt történetet mesél el; egy olyan koncepció, amelyet már láthattunk nagy sikerrel a Kara Para Aşkban is. A szereplők pedig a főbb sztereotípiák összességét felvonultatják, amelyek valamennyi török sorozatban megtalálhatók: az éles nyelvű anya, a bolond testvér, az engedelmes nővér, a legjobb barátból lett ellenség, míg a gonoszt képviselik a pszichopata férj, a kegyetlen apa éppúgy, mint a féltékeny feleség és a kapzsi anyja. A két véglet között van egyfajta senkiföldje, ahol egy gyerek lakik, aki nem tud olyan helyet találni, amelyet végre otthonának nevezhet. Érdekes egyenlet, hiszen azt látjuk, hogy Meleken kívül, akinek szülei elhidegültek egymástól, mindenki másnak hiányoznak a szülei, vagy pedig árva!
Egy ilyen sokrétű kezdettől azt vártuk, hogy a forgatókönyv igazolni fogja a tehetségekben és szépségekben hemzsegő sztárszerepeket. Kitűnő nyitóforgatókönyvet készítettek egy közeli gyilkossággal Montenegróban, egy muǧlai esküvővel, amelyet durván megszakított egy múltbéli kísértet egy gyerek kíséretében; a sorozat nézői ezek után izgatottan várták a következő érzelmi hullámvasutat. Sajnos a sorozat nem sokkal az első évad után kezdett zátonyra futni, miután a COVID-korlátozások miatt nehézkes volt a forgatás.
Az eredmény az lett, hogy ez az ígéretes sorozat egy nagy románc helyett egy pszichológiailag sérült fiatal nő történetét kezdte bemutatni, aki nem tudta levetkőzni a korábbi trauma hatásait. Minél elkeseredettebbnek tűnt Nare, annál empatikusabb lett a közönség az önmagát valóban szégyellő Sancarral szemben, aki kétségbeesetten próbálta őszintén jóvátenni tragikus hibáját. Kezdetben az a tény mindenkit lenyűgözött, hogy Engin Sancarja és Neslihan Nareje soha nem szűnik meg szeretni egymást, annak ellenére, hogy Sancarnak hiányzik az ítélőképessége; a nézők visszafojtották a lélegzetüket, miközben Nare öngyilkosságot kísérelt meg. A forgatókönyv azonban nem tudott túllépni azon, hogy Nare képtelen volt megbocsátani Sancarnak, amiért kilenc évvel ezelőtt kételkedett benne, legalábbis ezt a következtetést vontuk le, amikor a sorozat kezdett vontatottá válni.
Azt vártuk, hogy egy írócsapat, mint amilyen Nehir Erdem és Ayse Ferda Erylmaz volt, ki tud lábalni ebből a helyzetből, de végül letették a tollat és szerepüket Eylem Canpolat és 5 fős csapata vette át. Sajnos a népszerű mondás, hogy „túl sok szakács elrontja a húslevest”, túlságosan igaznak bizonyult, mivel a sorozat valami egészen mást próbált elmondani, mint ami a szerelem és a megváltás epikus történeteként indult. A sorozat végül nyöszörgött a számos érintőleges probléma súlya alatt, mint egyrészt a nők szerepvállalása és a nők elleni erőszak, másrészt az olyan erkölcsi vétségek, mint a kapzsiság, az árulás, a vágy és a gyűlölet. Az ötvenkét epizód során a forgatókönyv úgy hatott, mint egy kormány nélküli tengerjáró hajó, amelynek nem volt partja, mivel az írók túl sok szálat hagytak lebegni a levegőben.
Az írók végül úgy döntöttek, hogy túllépnek a nyilvánvaló karaktertípusokon, ami elősegíti a drámai dolgok bemutatását. Az egyik nagy drámai hatást kiváltó elem Nare naplóinak bejegyzései, amelyek állandó emlékeztetőül szolgálnak, hogy „soha ne bocsáss meg Sancarnak”, de Sancar Zürichből való visszatérése és az Othello-komplexum bevezetése után teljesen eltűnnek a sorozatból. Kezdetleges iskolai végzettségével Sancar aligha ismeri Shakespeare tragikus történetét a sötét bőrű tábornokról és gyönyörű Desdemonáról, akit férje megfojt őrült féltékenysége és az általa feleségül vett nő erényébe vetett bizalom hiánya miatt. A darab olvasása nagyon sok tekintetben megváltoztatja Sancart, mivel megérti, hogyan „ölte meg” Narét saját hitének hiánya, miután éppen megkötötték a házasságukat.
Ezért nehéz megérteni, hogy a nyilvánvalóan tehetséges írók, akiket az egyik legnagyobb irodalmi szerelmi történet ihletett, hogyan követhetnek el olyan hibákat, amelyeket később elkövetnek. Menekeşe hamis terhessége jó példa erre. Az abszurd mértékig elvitt trükk inkább nevetségessé válik, semmint okos stratégiának tekintik Menekeşe azon törekvését, hogy Sancart továbbra is érdekelje. Ami azt illeti, az egész rendszer, amikor Boz gyermekét Efe-örökösként adják át, az írói kiégés esetére emlékeztet, ami talán az egyik oka annak, hogy a forgatókönyvírókat megváltoztatták. Tovább rontja a történetet, hogy bemutatkozik Sahra, Akin féltestvére, aki hirtelen felbukkan, hogy megszerezze az örökségét, és semmi más szerepe nincs, mint hogy elvágja szegény Loki torkát, és romantikus kapcsolatot alakítson ki az egyre inkább deviáns Gedizzel. Sancar feleségét eleinte szegény, ambiciózus és kapzsi lányként mutatják be, aki elég okos ahhoz, hogy észrevegye Gediz vonzódását Nare iránt, és aki Dudut és Yahyát is felhasználja saját aljas terveihez. Mindazonáltal az, hogy mi mindent képes megtenni – hajlandó megmérgezni egy gyermeket – azért, hogy az Efe kúriában maradhasson, biztosítja, hogy ténylegesen elveszítse a nézők szimpátiáját, és még az Efe haragját is kivívja, amikor előveszi a gonosz mostoha kártyát. Sancar különc nagynénje, Feride, aki rövid időre bukkan fel, egy másik ilyen karakter, akinek mind Sancar, mind Halise iránti ellenségessége nyilvánvaló, de soha nem magyarázzák meg, mindez miből fakad. Szerepe tehát arra korlátozódik, hogy meggyógyítsa Sancart szikláról való leesése után, és ideiglenesen az Efe kúriában lakjon, mielőtt ő is eltűnik.
Sok tekintetben a kis Melek játékos stratégiája, hogy apja jelenlétét az új otthonában egy színes fal létrehozására kérje, egy véres kézlenyomathoz vezet Sancar ingén. A Nare által hagyott lenyomat szinte olyan, mint szerelmük sírfelirata, amely annak a véres éjszakának az emlékét jelzi, amely összetörte két fiatal életét. Sancar fehér inge, amely metaforikusan emlékeztet Nare ártatlanságára fehér menyasszonyi ruhájában, és Sancar mellkasán lévő, soha be nem gyógyult sebként izzó keze azt sugallja, hogy az idő múlása ellenére a szerelmesek még mindig nem tudnak közel kerülni egymáshoz; ezért van az, hogy a forgatókönyv szerint Sancar még aznap este felmegy a szikla tetejére. Ahogy ökölbe szorított kezének közeli felvétele a tájat szemlélő arcára fókuszál, mintha azt mérné, mennyi időbe telik, amíg valaki leesik. A jelenet nagyon úgy hat, mint Sancar saját bukásának és az azt követő halálközeli élménynek a prológusa. Rendkívül fontos, hogy Sancar is érezze ugyanazt a kínt, és elszenvedje azt a leírhatatlan fájdalmat, amelyet Nare átélt, hogy túl tudjon lépni a helyzeten. Bár a rejtett seb mindig a fájdalmasabb, a látható seb az a hely, ahonnan végül minden gyógyulásnak meg kell kezdődnie.
Figyelembe véve mindazokat a korábbi szerepeket, amelyek Engint a mai világ ikonjává tették, láthatjuk, hogy hihetetlen sokféleségük ellenére közös szál húzódik végig az általa alakított karaktereken – a bűntudat. Engin legnagyobb drámai portréja Mustafa Bulut, egy férfi, aki annyira belemerült a szenvedélybe, hogy gondolkodás nélkül megerőszakolja a nőt, akit szeret; és csak akkor kezdhet újra reménykedni, amikor elég érett lesz ahhoz, hogy szembeállítsa gaztetteit annak az embernek a hatalmas szívével, akit mindig is ellenségének tartott. Egy másik sorozatban, az ártatlan Kerimet saját belső démonai üldözik, miközben megpróbál elmenekülni egy drog és alkohol okozta trauma szörnyű emlékei elől, valamint a gyönyörű lány elől, akinek életét tönkretette. A Fatmagül’ün Suçu Ne? hatalmas hírnevet adott Engin számára, ő lett Törökország egyik legkiválóbb romantikus színésze. Ömer Demir amikor rájön testvére gaztetteire olyan fájdalom keríti hatalmába, hogy a kifogástalanul becsületes rendőrt térdre kényszeríti, olyannyira, hogy leírhatatlanul megbántja Elifet amikor az esküvőjük napján faképnél hagyja. Az Ölene Kadarban felcserélődtek a szerepek. Selvi volt a bűnös fél, Daǧhan pedig egy összeesküvés áldozata. A Bir Bulut Olsamon és Fatmagül’ün Suçu Ne?-n kívül a Kara Para Aşk és az Ölene Kadar is sok logikátlanságot tartalmazott, ami a forgatókönyvekből adódott és ez hatással volt az elmesélni kívánt történetekre is. Véleményem szerint ugyanez mondható el Sefirin Kızıről is.
Gondoljunk csak bele: egy forróvérű, szenvedélyes fiatalember, aki sok éven át várt arra, hogy élete szerelmével kiteljesítse házasságát, összeveszik a lánnyal, és a következő kilenc évben cölibátusban él. Mintha ez nem lenne elég, csak egyszer kerül fizikai kapcsolatba legálisan házas feleségével, ami után ismét cölibátusba vonul. Más szóval, amit az írók el akarnak hitetni a nézőikkel, az az, hogy vagy Sancarnak nagyon alacsony a tesztoszteronszintje, ami nyilvánvalóan nem így van, mivel mindennapi életében ő áll a legközelebb a hurrikánhoz; vagy hogy ő az a fajta ember, aki emberfeletti szinten tudja uralni szenvedélyét. Az első előfeltevés hibásnak bizonyult, mivel Sancar túlságosan is forrófejű, állandóan összetűzésbe keveredik Gedizzel, Kahramannal és a nagykövettel is. Kirúgja az ajtókat, kidobja kedvesét a házból, ököllel megüti és lefejeli legjobb barátját, közelről lövi le Kahramant, és kijátssza a törvényt. Tehát az nem mondhatjuk, hogy alacsony a tesztoszteronszintje, az egyetlen dolog csupán, ami meglágyítja a szívét és térde kényszeríti őt, az egy kicsi lány, akinek olyan rakoncátlan fürtjei vannak, mint édesanyjának.