A Hürriyet Pazar 2022. május 15. számában megjelent interjú magyar fordítása
Nemcsak Törökországban, hanem az egész világon szeretik, és színészi játékáért is nagyra becsülik. Minden pillanatban napirenden van a közösségi médiában, de keveset tudnak róla. „Én egy normálisan élő ember vagyok. Élem az életem, mint az utca embere” vallja Engin Akyürek, akivel azért találkoztunk, hogy az életéről, a színészetről és szerelemről beszélgessünk. Engin Akyürek: „A színészet megértőbbé tett. Segített az élet, az emberek és önmagam megismerésében. Javította az önismeretemet.”
Hosszú idő után találkozunk Engin Akyürekkel. Amikor vele vagy, úgy érzed, sok év után egy barátoddal találkoztál, akit nagyon szeretsz. Elég vidám és jó hangulatú. Az arca mindig mosolyog; „Életemben a boldog és pozitív dolgokat részesítem előnyben” – mondja. Egyike azoknak a színészeknek, akik a hírnév ellenére „nem szálltak el”. Szeret alkotni; olvasni, írni, játszani. Kávét töltünk Engin Akyürekkel, és egy hosszú beszélgetésbe kezdünk, ahol minderről szó lesz.
Nem adsz sok interjút, kikerültél a bulvársajtóból. Olyan, mintha egy kalitkában élnél. Másrészt nagyon népszerű vagy, minden pillanatban napirenden vagy a közösségi oldalakon. Mi a titka ennek?
Nem tudom, van-e titka. Valójában mindig ugyanúgy élek. Tisztában vagyok vele, hogy az újságban való szereplés a szakmám része, és úgy gondolom, hogy benne vagyok, amennyire szükséges. Akik ismernek, akik velem dolgoznak, azok tudják, olyan ember vagyok, aki normális életet él. Élem az életem, éppúgy, mint mások.
Mondd el, milyen ember vagy a munkán kívül…
Nincs sok rutin az életemben. Szeretem az egyedüllét energiáját, amikor nem vagyok a forgatáson, mert a munkaidő alatt mozgalmas és zsúfolt környezetben vagyunk. Szívesen töltök magammal időt, értékesnek tartom. Az egyik dolog, amit szeretek az életemben, a búvárkodás, amikor csak tehetem, igyekszem ezt csinálni. Szeretek a közeli barátaimmal lenni és beszélgetni.
Az életem mottója: „Szeretem azt mondani, sok szerencsét. Ez egy olyan szó, ami boldoggá tesz.”
Persze sírok is…
Amikor mosolyogsz, együttérző vagy, ha keményen nézel, macsó, néha távoli, néha meleg levegő árad belőled. Hogyan írnád le magad?
Attól függ, mi az, amit az általam alakított karakter megkíván. Nem tudom, mennyit sikerül átadnom belőle és mennyit nem, de azt mondhatom: szívem mélyén boldog ember vagyok. Amit jobban szeretek az életemben, azok szintén boldog és pozitív dolgok.
Van érzelmes oldalad? Mikor sírtál utoljára?
Annak ellenére, hogy racionálisnak nézek ki, megvan bennem az érzelmi oldal is. Természetesen sírok… Sírtam az utolsó drámám évadzárójában. Ez egy nagyon különleges projekt és karakter volt számomra. Érzelmes pillanatokat éltem át a forgatás utolsó napján.
A 40-es éveidben jársz. Mit érzel ezzel kapcsolatban?
A 30-as évek intenzívek voltak, munkával teliek, de gyönyörűek. Remélem a 40-es évek is gyümölcsözőek lesznek. Mintha a kövek a helyükre kerülnének. Könnyebben tudom eldönteni, mit keresek. Úgy érzem, egy olyan időszakba lépek, amikor jobban fogom élvezni a munkámat és az életemet.
18 éve dolgozol a színész szakmában. Szerinted mi a legfontosabb ebben a munkában?
Nincs rá képlet, ez egy egész… De persze minden a történettel kezdődik. Ha rossz a történet, akkor az anyagod is rossz, akárcsak az étel. Igyekszel jó konyhában főzni, jó mester mellett, jól berendezett helyen, de ha rossz az anyag, nem tudsz jót előállítani.
A munkád mindig kifizetődik. Rengeteg forgatókönyv érkezik hozzád. Hogyan választod ki a megfelelő történetet?
Megérzés alapján. Vannak emberek, akikkel együtt dolgozom, van egy menedzserem; az ő véleményüket is kikérem. Egy projekt lehet két éves folyamat, főleg a televízióban, a kérdés az, hogy tudom-e azt a karaktert két évig vinni? Azzal a megjelenéssel élhetek-e társasági életet? ezeken gondolkodom. Mert lehet, hogy az általad alakított karakter negatív dolgokat csinál. Nem szabad, hogy hatással legyen rád, akarnod kell cipelni és vele utazni.
Nincsenek nagy mondataim
Mennyire ragadtatod el magad a karakterek alakítása közben? Kapsz valamilyen pszichológiai támogatást vagy ilyesmit?
Soha nem volt olyan helyzet, ami miatt pszichológushoz kellett menni. Én nem így nézem a színészetet. Szerintem a színészet egy olyan szakma, amit egy normális ember is tud. Így válik valaki mássá a munkája közben. A többit úgy látom, mint a színészetre rárakott mondatokat, és más helyre viszem, mint amilyen.
Van saját forgatókönyved?
Vannak történeteim. Voltak álmaim, hogy életre keltsem őket. A forgatókönyvírás másfajta matematika. Nincs olyan, hogy írnom kell. Forgatókönyvíróval is tudok együtt írni.
Mi táplál téged, amikor történetet írsz?
Utca, élet, macska, amit az úton láttam, a gyerekkorom… Minden, ami megérint. Magam is írok egy kicsit. Nincsenek nagy mondataim, szeretem leírni azokat az érzéseket, amelyek megérintenek.
Közel-Kelet, Chile, Argentína, Peru… A világ számos országában népszerű vagy. Hol lehet veled találkozni?
Valójában én is Isztambulban élek. Ide jönnek azok, akik láttak a tévében, hogy találkozzunk. A születésnapomon gyűjtést szerveznek. Társadalmi felelősségvállalási projekteket is folytatnak. Mindig van velük valamilyen kapcsolatom. Ezektől jól érzem magam.
Szerinted mi az oka annak, hogy külföldön keresettek a török tévésorozatok?
Részletesebb kutatást kellene végezni ezzel kapcsolatban, hogy korrekt információkat kaphassunk.
Az a véleményem, hogy az általunk elmondott történetek egyetemesek. Érdekesen, hitelesen és másként hangzanak. Az is fontos, hogy hogyan fejezzük ki érzéseinket, és ezt szeretik.
Igen, elégedett vagyok magammal, Hakan
E héttől indul az új reklámod… Milyen reklám?
Ez a második évem a Shell márkával. Az első évadban őszinte kampányt csináltunk, jó üzenetekkel. Mondani akartunk valamit. Hangsúlyoztuk közös értékeinket, mint például a női alkalmazottak és fogyatékkal élő hősök. Ezeken kívül második évünkben egy 99 éves jubileumi filmet forgattunk ennek a márkának, amely egyidős a mi Köztársaságunkkal.
Lesz olyan sorozat is, aminek a története a tiéd. Milyen történetet írtál?
Igen, Kaçış. Egy történet, amely akkor kezdődik, amikor egy haditudósító átlépi a határt, és elfogják. A háborúról és arról szól, hogyan lehet embernek maradni a háborúban.
Szeretnél újságíró lenni?
Mindig is csodáltam őket. A haditudósítói munka mindig is érdekelt.
Ha újságíró lennél, és elmennél egy interjúra Engin Akyürekkel… Mit kérdeznél tőle?
Egy jó kérdés, amire soha nem fogok tudni válaszolni (nevet). Most nagyjából egy pszichiáter székében éreztem magam. De először azt kérdezném: „Elégedett vagy magaddal?”
Akkor hadd kérdezzem meg, elégedett vagy magaddal, Engin?
Igen, elégedett vagyok magammal Hakan.
Nétem magam a képernyőn, ahogy önmagammal küzdök
Minden karakter, akit alakítasz, elhiteti a közönséggel, hogy te az vagy. Van módszered?
A követendő út és erőfeszítés a szereptől függ. Ha ő egy konkrét karakter, a dolgainak megfigyelése megerősíthet téged. De nem lehet felismerni és tanúja lenni az élet minden érzelmének és eseményének. Ott is megjelenik a szakma láthatatlan arca. Képzelet, empátia, érzések… Szerintem ezek erősebbek. A gyerekkorod, az életed, az érzelmeid, amit felhalmoztál, ami a színészi játékod 80 százaléka… Ezek azok a dolgok, amiktől más a karaktered, amit alakítasz.
Követed magad?
Igen, ám, de ülök és nézem, ahogy küzdök magammal. Néha nem szeretem, néha azt mondom „bárcsak tehetném”. Nem könnyű dolog nézni, hallani és valaki másnak látni magad.
Ha elveszem tőled a színészetet, mi marad?
Tudom, hogy a színészet sok mindenre megtanított. Elmondhatom nekik.
Mit adott hozzá az életedhez?
Megértőbbé tett. Segített megismerni az életet, az embereket és magamat. Javította az önismeretemet. Emberként mindig úgy éreztem a hivatásként indult út eredményeit, hogy szerettem egy karaktert játszani az életemben. Igen, a színészet nehéz szakma, de számomra mindig is jobban látszottak a pozitív oldalai.
Mi volt a legfontosabb lecke, amelyet ez a szakma adott neked az életről?
Az általad játszott szerepek többsége miatt olyan dolgokat tudsz megtenni, amelyek nem szerepelnek az életében, és amit a normál életben nem tennél meg. Indokolni sem kell, de érteni kell. Ez is sok mindent megmutat az életről. Arra tanított, hogy ne legyek előítéletes, értsek, próbáljak megérteni.
Sokan vannak, akiket most a képernyőn is látunk és színpadon is. Te is gondoltál erre?
Igen, azt is tudom, hogy jó lesz nekem és a játékomnak is, de szeretek mindent jól csinálni. Az az érzés, hogy félig csinálom meg a dolgokat, nyugtalanná tesz és kényelmetlenül érzem magam miatta.
Egészséges kapcsolatom van az egómmal
Téged választottak a világ legstílusosabb és legjóképűbb férfijává a „Be Global Fashion Network” nevű híres divatoldalon…
Azta!
Milyen érzés ilyen jóképűnek lenni?
Természetesen ez boldoggá teszi az embert. De nem veszek meg valamit csak azért, hogy amikor viselem, azt lehessen mondani, hogy „Ooo”.
Magas az egód?
Egészséges kapcsolatom van az egómmal. Van, amikor megpróbál túlcsordulni, de igyekszem egy helyen tartani. A szakma alapja, hogy az emberek kedveljenek, de nagyon fontos az egó mennyisége, úgy érzem, jól haladunk vele.
Nagyon kevés interjút adsz. Tökéletesen nézel ki. Mik a hibáid?
Szeretek egyszerre csak egy munkát végezni, és arra az egy dologra koncentrálni. Nem tudom, hogy ez hiba-e, de elfáradok. És bizonytalan is vagyok. Ez lehet az egyik dolog, ami a Mérleg csillagjegyre jellemző.
Mi az életed mottója?
Szeretem azt mondani, sok szerencsét. Ez egy olyan szó, ami mindenek felett áll, és ami boldoggá tesz.
Történeteidben a benned lévő gyerekről beszélsz. Van benned ilyen oldal?
Igen, van bennem egy kisfiú. Nem mindig jelenik meg, de tudom, hogy bennem van. Aki szeret játszani, aki nem nő fel, aki huncut, aki álmodozó… Mindig ott van valahol bennem.
Ha ma látnád a 20 éves Engint, mit mondanál neki?
Nyugi, minden rendben lesz… Menj csak, járd a saját utad.
Ha nem lennék színész, nem használnám a közösségi médiát.
Távol voltál a közösségi médiától. A rajongóid nagyon szerettek volna ott látni téged. És tavaly végre nyitottál egy Instagram-fiókot. Mi győzött meg?
Valójában ez egy ötéves ügy. Mindig azon gondolkodtunk, hogy megnyissuk-e vagy sem.
Öt év? Fiókot fogsz nyitni, mit kellett ezen ennyit gondolkodni?
A magánéletemben nem nagyon fényképezem magam. Nézd meg a telefonom, nagyon kevés képem van magamról. És nem éreztem vágyat, hogy megosszam a saját fotóimat. De öt év után azt mondtam: „Most nyissuk meg”. Mert alkalmas közeg valaminek a bejelentésére, első kézből való kifejezésére. Ezért kerültem be szakmai döntéssel a közösségi oldalakra.
Hogyan lettél felhasználó?
Azt hiszem, lépésről-lépésre tanulok, mint egy kisbaba.
Elkezdtél „lesni”?
Hé…
Tegyük fel, hogy véletlenül megszerettél valakit. Most követed, vagy pánikszerűen visszaveszed a „lájkot”?
Ez történt velem. Azonnal visszavettem a lájkot.
Mit jelent számodra a közösségi média?
Megmondom őszintén, ha nem lennék színész, nem használnám a közösségi médiát. Nem bánom, hogy ha nem kell megosztanom semmit. Csak a munkám részének tekintem.
Macskádat, Feyyazt a közösségi média bejegyzéseiből ismerjük. Hogy van?
Feyyaz az a macska volt, akit ideiglenesen Bodrumban gondoztam. Ott örökbe fogadtunk egyet. Van egy másik macskám, Sefa. Több mint 10 éves, nagyon érett, így van köztük korkülönbség.
Éjszakai könyvem a Don Quijote
Sokat olvasol…
Igen, szeretek olvasni. Jól dolog. Gyerekkorom óta bármit is olvasok, olyan, mintha ebben a világban tartana.
Hogyan kezdődött ez a szokás?
Tisztségviselő fia vagyok. A közalkalmazotti otthonokban mindig van könyvtár, bár kicsi. Gyere haza egy bizonyos időpontban, olvass egy könyvet. A mi időnkben Ankarában is volt könyvtári kultúra. Akkoriban nem volt annyi könyvesbolt. Elmentem a könyvtárba, olvasni, majd új könyveket vásárolni.
Film készül Paul Auster „Man in the Dark” című könyvéből, és a könyv Argentína legkeresettebb könyvévé vált…
Nézd, nem tudom, hogy ez igaz-e? De a könyvről azt mondták, hogy „bestseller” volt ott. Nem kaptam üzenetet Paul Austertől sem (nevet).
Mit olvastál utoljára?
„Éjféli vonat Lisszabonba”.
Mi az az éjszakai könyved, amihez visszatérsz és elolvasol?
Don Quijote.
Lázadtál már időnként a malmok ellen?
Lehet, hogy a lelkem mélyén.
Mintha a lélek és a test összeolvadna, amikor szerelmesek vagyunk
Sokszor játszottál szerelmes férfit a képernyőn. Megoldottad a szerelem rejtélyét?
Hogyan? Van megoldás? Ha van megoldás, szólj.
Mit jelent számodra a szerelem?
A szerelem egy küldetés. Megtalálni, megérezni, kíváncsi vagy, hogy ki lesz, ez egy hihetetlen és nagyon erős érzés, ami összeköt bennünket az élettel. Azt gondolom, hogy ha figyelmen kívül hagyod a szeretetet, akkor az életben valami nagyon erős halványulni kezd.
Milyen ember vagy, ha szerelmes vagy?
Minden életre kel. Színek, hangok, illatok… Mintha a lélek és a test egyesülne a szerelemben. Amikor a szerelem véget ér, ez az érzés idővel eltűnik.
Van olyan szerelem az életedben, ami miatt ilyen érzéseid vannak?
Jelenleg nincs.
Annyi női rajongód van. Soha nem láttunk a barátnőddel. Nem ismerem az ideális típusodat. Milyen nő lopja el a szívedet?
Nem tudnám leírni, ha szerelmes leszel, a foglya leszel. Ez a szív, nem tudod, kiért dobog…
Úgy érzem, jó dolgokat fogok csinálni 10 év múlva
Az Ankarai Egyetem Nyelv, Történelem és Földrajz Karán történelem szakon végeztél. Akkoriban nem szerepelt a terveid között a színészet?
Amatőrként a városi színházakban léptem fel, tanfolyamokra mentem. De szakmailag nem voltak ilyen álmaim.
Mikor mondtad, hogy a színészet lesz a hivatásom?
Miután Isztambulba jöttem és elkezdtem pénzt keresni, rájöttem, hogy meg tudom csinálni ezt a munkát. És azt hiszem, van valami, ami az ankarai létből és köztisztviselői létből származik. Nem mondhatom, hogy „megcsinálom” azonnal. Szeretek úgy dönteni, hogy egy kicsit többet látok.
Álmodtál ezekről a napokról?
Nem így, de éreztem, hogy ebben a szakmában folytatom. Úgy érzem, 10 év múlva jó dolgokat fogok csinálni a színészettel.
Fordította: Kollár Kata