Ki is Engin Akyürek?
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nemcsak nehéz, hanem szinte lehetetlen is. A személyes identitás az énről és a „másikról” szóló szubjektív és objektív felfogás ötvözete. Ahelyett, hogy eltüntetné a rendetlenséget, az én vagy az identitás meghatározására irányuló kísérletek további kérdések hatalmas galaxisát nyitják meg, ami bonyolult vitákhoz, véleményekhez, hivatkozásokhoz, összehasonlításokhoz és kontrasztokhoz vezet, amelyek lehetnek filozófiai, szubjektív vagy objektív jellegűek.
Ideális esetben a „ki vagyok én?” kérdésnek meg kell előznie a „ki a ……..?” kérdést. Az első kérdés azonban olyan, mint egy szupernóva, amely elérhetetlen, mivel ez az „én” egy olyan férfi, aki arról híres, hogy titokban tartja magánéletét. Ezért vizsgálatunk természetének azokra a bizonyítékokra kell korlátozódnia, amelyek az Engin Akyürek által végzett szakmai és emberbaráti munka nyilvános részleteiből gyűjthetők össze.
Kezdve a magánéletére vonatkozó egyetlen nyommal, amelyet maga a színész is megosztott, amikor ritka interjúinak egyikében a benne rejlő „vidámparkot” emlegette; kínos helyzetbe kerülünk, mert nem világos, hogy a vidámpark megemlítésével az a célja, hogy a színészt egy állandó mókával teli univerzum középpontjába helyezze vagy a park az őt körülvevő világról alkotott saját felfogását hivatott színezni! Egyszerűbben fogalmazva: a színész saját magát szórakoztatja a mi költségünkön, vagy mások az ő költségén?
Míg önmagunk észlelése az idő, a körülmények és az emlékek hatalmának, szeszélyeinek van kitéve, az a mód, ahogyan mások látnak minket, a fizikai megjelenésnek is, amely idővel változik, ahogy öregszünk. Engin Akyürek könnyen besorolható azok közé az emberek közé, akik az életkor előrehaladtával egyre jobb megjelenésűek és karizmatikusabbak lettek. A fiatalos arca kiteljesedett, ahogy az idő múlásával és az okosan kialakított hajjal és szakállal fiatalabb énjének férfiasabb változatává változott. Megáldva azzal a fajta külsővel, amit a fényképezőgép szeret megörökíteni, rendkívül fotogén marad, és negyven évesen is úgy tűnik, hogy egy hullám csúcsán lovagolja meg nemzetközi hírnevét, mivel ő lett az első török színész, akit a Disney+ kiválasztott, az ő sorozatával lép be a streaming szolgáltató a török piacra. Az RTÜK a közelmúltban megállapodást írt alá az amerikai streaming óriáscéggel, amely így kezdetben tíz évig működhet az országban. A megállapodás lehetővé teszi Törökország lakói számára, hogy megtekinthessék a Disney+ valamennyi műsorát, miközben a helyi tehetségekkel együttműködve török tartalmakat is készít.
Mivel még soha senki nem ültette le Engint, hogy gyerekkoráról, Ankaráról és egyetemi időkről beszéljen, kénytelenek vagyunk elsősorban a fizikai folytonosságra hagyatkozni, hogy portrét készítsünk arról az emberről, aki a 2021-es évet több projekttel is uralta a szórakoztatóiparban. Az úgynevezett „első személyű emlékezet” hiányában tehát csak az Engin által írt történetekben található nyomokra hagyatkozhatunk.
Lényeges, hogy első könyvének a „Csend” címet adta, hiszen a nyilvánosság előtt eltöltött tizenhét év ellenére pontosan ez övezi magánéletét, bár nem mondhatjuk biztosan, hogy a médiától való elzárkózás nem volt-e gondosan kidolgozott stratégia. Miután alaposan tanulmányoztuk a színészt az előadásain keresztül, a jótékonykodás iránti őszinte érdeklődését és az interjúit (bármilyen ritkán is fordulnak elő), hajlamosabbak vagyunk azt hinni, hogy Engin az a fajta színész, aki hagyja, hogy a munkája beszéljen helyette, és inkább megtartja gondolatait magának, így kerül ki a rivaldafényből. Még közelebbről megvizsgálva, azonosítani lehet a benne rejlő félénkségnek a jellem igazi édességével párosuló nyomait, amelyek abban nyilvánulnak meg, ahogyan a sajtóval beszél, amikor felismerik.
És így vissza is térhetünk a „Csend”-hez, amely 21 történetből áll. A különböző témájú történetek halmazával ismerteti meg az olvasót a serdülőkorral, a tinédzser kori hormonproblémákkal és pattanásokkal, a hirtelen növés, a kiemelkedő ádámcsutka és a mutáló hang problémájával. Egyes történetek figyelembe veszik az első szerelem finom bimbózását is, miközben mélyen hangsúlyozzák a baráti kötelékeket, de az egyik közös stilisztikai tényező, amely minden történetben megtalálható, a részletekre fordított figyelem. Vegyük például azt a fürgeséget, amellyel felhívja a figyelmet egy anyajegyre a kedvese arcán, a képzeletet megragadó gödröcskét, az örömöt, amellyel a villamoskocsik közötti hangszeres kapcsolat figyelhető meg, azt a visszafogottságot, amellyel szerelmet vall egy lánynak, mint a barátja, vagy a házi kedvenc névválasztásának monumentális kérdése, és hogy a nézeteltérések hogyan beszélnek összeférhetetlenségről egy élő kapcsolatban.
Úgy tűnik, hogy egyes történetek annyira személyesen szólnak az olvasóhoz, hogy igaznak tűnnek. Tényleg volt Enginnek egy ilyen anyajeggyel rendelkező barátnője? A villamoson ülő lány iránti kimondatlan vonzalma a barátságnál nem nőtt tovább? A hóember, amit a barátjával épített, könnyekre fakasztotta, amikor elolvadt az esőben? Tényleg nyert a golyó játékban? A válasz ezekre a kérdésekre – és másokra is – soha nem derül ki, hacsak Engin nem dönt úgy, hogy ír vagy tollbamond egy memoárt.
Mindazonáltal csak annyit tehetünk, hogy az ilyen nyomokból összegyűjtjük, hogy Enginnek nemcsak a legapróbb részletekhez van éles szeme, mint például egy asztalláb; de füle van a hanghoz is. Mindkét tulajdonság erősen beépül az előadásaiba, ahogy finoman modulált hangjával hozzáfűzi a szeme által közvetített üzenetet. Az egyik közelmúltbeli projektjének egyik rendezőasszisztensével készült interjú ugyanerre a részletre hívta fel a figyelmet a színész által használt forgatókönyvvel kapcsolatban. A rendező asszisztensnek számos feljegyzést kell készítenie a kameraállásokról, a fényeltolódásokról, a mozgásokról – mind a kamera, mind a színészek számára, de egyáltalán nem meglepő számunkra, amit a rendező asszisztens mondott, vagyis az, hogy Engin forgatókönyvében több bejegyzés volt, mint az asszisztensében. Bárhogy is, Engin egy profi színész, és minden forgatókönyvet (nem csak a saját karakterére vonatkozó részeket) alaposan áttanulmányoz, mielőtt a kamera elé áll.
Másrészt Engin fizikai folytonosságának nyomon követése viszonylag könnyű, mivel a barátok és a család nagylelkűen megosztott régi fényképeket, amelyeken jól láthatóak a mára híres 100 megawattos mosoly nyomai. Az egyetemi fényképeken osztálytársai fölé tornyosuló férfi látható, de minden képen egy olyan személy van, aki melegen mosolyog, és jól érzi magát a körülötte lévő világban.
Visszatérve tehát arra a kérdésre, hogy ki is ő, a kész válasz az lenne, hogy Engin Akyürek a jóképű török színész, aki novellákat ír, és akit az elmúlt évek legnépszerűbb színészei közé sorolnak szerte a világon. Többek között ismertté vált Mustafa, Kerim, Ömer, Dağhan, legutóbb pedig Sancar karakterében, valamint Cevat, Tekin, Kerem és Umut portréiról. A színész rendkívüli népszerűségnek örvend olyan különleges helyeken is, mint Latin-Amerika, a Közel-Kelet, a Balkán és a Fülöp-szigetek. Kabátban és hétköznapi viseletben ő a törökországi Shell reklámarca, de ő az a férfi is, aki a L’Officiel Hommes Türkiye 2021. őszi számában híres tervező ruháiba bújik. Itt kell megjegyezni, hogy a magazin ezen kiadás szinte azonnal elfogyott, amint az újságárusoknál megjelent. A magazin Engint különféle stílusú ruhákban mutatta be ékszerekkel, gyűrűkkel és egy karkötővel, és egy lenyűgöző fotósorozat készült róla, miközben merengő arckifejezéssel nézett a kamera felé. Egy másik képsor egy felbecsülhetetlen értékű, régi piros kabriójában helyezte el, miközben egy fekete-fehér rövidujjú ingben volt, amely floridai üdülőhelyeket idéz. A fejét hátravetve és az ég felé nevető Engin képei megerősítették azt a benyomást, hogy a 2021-es év éppúgy különleges volt számára, mint csodálói számára világszerte.
Az ilyen fényképek azt a benyomást keltik, hogy Engin most éli igazán életét. Ezt a benyomásunkat igazolja a közeli barátja és kollégája, Ahmet Tansu esküvőjén tapasztalt kendőzetlen jókedve is. Szakmai téren sem voltak messze a barátok, hiszen egy filmet forgatott a Netflix számára régi barátjával, Tolga Şarıtaşszal. Jelenleg pedig egy Disney+ számára készülő sorozat első évadát forgatja. A munka és a népszerűség szempontjából a 2021-es év kivételes volt számára, hiszen „Csend” című könyvének spanyol fordítása a második, a perzsa fordítás az első, a török nyelvű pedig már a hetedik kiadásnál jár. Szóval mi a helyzet ezzel a magas férfival, akinek szeme olyan fényes, mint a fekete olajbogyó, és mosolya megvilágítja a sötétséget, és az egész világon vonzó a nézők számára?
A hackerek csúcstechnológiás eszközöket használnak, hogy ki tudjanak nyitni zárakat, széfeket. Ezek számos film (Olasz meló) és számos sorozat (A nagy pénzrablás) alaptémájául is szolgálnak, de vannak olyan vetélkedő műsorok is, ahol a versenyzőknek különösen nagy kihívást jelent a bonyolult széfek dekódolása. A kérdés, ami itt leginkább foglalkoztat bennünket, az, hogyan törjük fel a kódot annak az embernek a szívéhez, aki éppúgy beszélget a közönségével a nekik írt történeteken keresztül, mint ahogy némán a szemével, a művészi kezek elegáns hullámzásával, röpke mosolyával, és az érzékiséget tapinthatóvá teszi?
Fordította: Kollár Kata