Az ősi szerelmi történetek közül kevés fér össze a Szépségről és a Szörnyetegről szóló mese mélységével és egyetemes természetével. A történelem során számtalan újramondás, különböző változatok és média tette ezt a történetet kollektív tudattalanunk részévé. A Szépség és a Szörnyeteg története erőteljesen beágyazódik elménkbe, megidézve a szerelem átalakító erejét és annak puszta erejét, hogy mindennel és mindenkivel szembe menjen. Könnyen lehet, hogy minden idők egyik legnagyobb szerelmi története lesz, bármelyik szépséget vagy szörnyeteget is választja. Ma egy különleges szépségről fogunk beszélni: Farah-ról és egy ugyanilyen különleges fenevadról, Tahir-ról, az új török tévésorozat, az „Adım Farah” hőseiről.
A mese olyan régi, mint az idő… Igen, úgy kezdődött, mint egy szokásos történet. Egy iráni menekült, Farah (akit Demet Özdemir alakít) véletlenül gyilkosság szemtanúja lesz, és a rendőrség és a bűnözők célpontjává válik. Egyedül, egy beteg gyermekkel, akit mindenáron meg kell védenie, Farah a legváratlanabb férfiban találja meg „fénylő páncélos lovagját” – egy Tahir nevű titokzatos bűnözőben (akit Engin Akyürek alakít). Miközben ketten megpróbálnak megbirkózni a helyzettel és megvédeni Farah fiát, Kerimşah-t, meg kell tanulniuk megnyílni azok felé, akikben általában nem bíznának. Ha ezt megteszik – jóban-rosszban – Farah és Tahir biztonságos kikötőt találnak egymásban, mindketten új életre kelnek.
Farah egyik legnagyobb kétsége a sorozat elején az, hogy mennyire bízhat meg Tahir-ban. Ugyanez a kérdés gyötri a megkeményedett bűnözőt, akit nem a szíve, hanem az agya és a túlélési ösztöne vezet. De ahogy telik az idő, a pár biztonságot és vigaszt talál egymásban, és soha nem tud ártani a másiknak. Minden esélyük, hogy elhagyják egymást, és elhagyják a hitet, kudarcot vallott. Visszatérnének egymáshoz, nem tudván, milyen átalakuló a kötelékük, nem tudván a kapcsolatról, amely minden új nappal egyre erősebb. Egyedülálló anya, takarítónőként dolgozik, fiáért harcoló menekült, és az ország legveszélyesebb maffiafőnökének jobb keze… Hihetetlen. És mégis…
Azt mondják, hogy azok között, akik ugyanazt a fájdalmat ismerik, soha nem lehet gyűlölet. Egymás megértése, annak megértése, hogy mi van elöl és hátul, kimondott és elrejtett, összehozta Farah-t és Tahi-rt. Kezdetben a társadalmi spektrum ellentétes oldalán állnak, de jobban hasonlítanak egymásra, és több élettapasztalatot osztanak meg egymással, mint bárki, akivel találkoztak. Az élet zökkenőmentesen sodor bennünket, de zűrös, bonyolult helyzetekben nehéz megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. Az előítéletek elvakíthatnak bennünket: a félelem butaságokra késztethet bennünket. De csak akkor, ha kinyitjuk a szívünket, és csak akkor, ha megengedjük magunknak, hogy valóban túllássunk azon, amit az agyunk üzen nekünk, amit nézünk, találhatunk valamit, ami megváltoztathatja az életünket. Igazi szépség látni, ahogy Farah megváltoztatja a nézeteit Tahir-ról a félelemtől az elfogadásig, attól, hogy bűnözőnek tekinti őt, és elmeséli a történetét. Ugyanez vonatkozik arra, hogy Tahir Farah-ról, mint felelősségről beszél, mindenáron meg akarja menteni őt. Ki gondolta volna, hogy a legnagyobb reménységünk az, akiben azt hittük, hogy soha nem fogunk megbízni?
Kétségtelenül titokzatosak az élet útjai. A gyilkosból védő lesz, az ellenségből a család. Ami elromlott, kijavítható. Ami szunnyadt, az felébred. A szerelem megváltoztatja azt, akik vagyunk, vagy összetör minden gondosan felépített maszkot és védelmi mechanizmust, amellyel szívünk védelme érdekében állunk? Fontos kérdés ez hőseink számára. Farah-nak köszönhetően találkoztunk egy új Tahir-ral? Vagy az igazival? Tahir-on keresztül az igazi Farah-t kapjuk? Egy erős, páncélja nélküli, független nőt, akinek meg kell védenie gyermekét? Csodálatos női harcosunk évek óta először megengedi magának, hogy kinyissa a szívét, gyógyulva az átélt traumából? Ez a lényeg, nem? A szerelem nem változik. Csak a leghitelesebb énünket hozza elő. A szeretet iránytűjévé válik annak, akik vagyunk.
Valóban készen állunk erre? A szerelem nem szokott udvariasan kopogtatni szívünk ajtaján. Csak áttöri minden határunkat és minden védelmi mechanizmusunkat. És néha az agyunknak problémája van, hogy lépést tartson a szívvel. Meg tudja magyarázni Tahir magának (vagy bárki másnak) Farah fontosságát? Vajon ő csak az ártatlan, akit véd, vagy ő és fia váratlanul élete részévé váltak? Vajon Farah hitte volna valaha, hogy egy bűnözőben mindennél jobban megbízik? Észreveszi, hogy feléje rohan, átöleli? Az a mulatságos, hogy ők ketten egyáltalán nincsenek tisztában azzal, mit jelentenek egymásnak. Még viccesebb, ahogy körülöttük mindenki tisztában van ezzel. Az egyetlen dolog, amire Farah és Tahir nem számított, amikor találkoztak, az a szerelem. És ez volt az az egyetlen dolog, amihez örökre kötni fogják őket.
Hérakleitosz görög filozófus azt mondta, hogy semmi sem állandó, folyamatosan változik. Az élet bizonyos szerepekbe formál bennünket. Ez a történet alakította Farah-t a Szépséggé. Ő az egyedülálló anya, aki fia túléléséért küzd, Tahir pedig a Szörnyeteg, könyörtelen bűnöző. De lassan elavulttá vált. A Szörnyeteg szíve felébredt, és a Szépség idealizált képe valóságos emberré változott, akinek túl kellett élnie a poklot. Mert megértjük, hogy a változás valójában kinyilatkoztatás. Ami sziklának indult, az lavinává változott. Hőseink apró kedves cselekedetekkel olyan dolgokat indítanak el, amelyeket nem lehetett visszafordítani.
Mindketten félnek egy kicsit, egyikük sincs felkészülve… A szerelem bizony lehet a természet igazi ereje és néha tényleg ijesztő tud lenni. És ez ijesztő, mert megkérdőjelez minket az életünkben, és szembe kell néznünk létezésünk minden oldalával. A szerelem meztelenül hagy minket, feltár és védtelen. De ugyanakkor gazdagít és erősebbé tesz bennünket. A szolgálatnak szentelt bűnözőből apa lesz. Egy nő, aki bezárta a szívét, és a fiának szentelte magát, egy másik férfi felé nyit. Az ösztöneik azt súgják, hogy fussanak, bizalmatlanok. Látjuk, hogy Farah és Tahir is küszködnek ezekkel a problémákkal, még haragot is zúdítanak egymásra, mert az életük nem egyszerű. Nem lehetnek kiszolgáltatottak… És mégis megengedik maguknak, hogy egymás előtt nyíltak legyenek. Szívük lassan, de biztosan megnyeri a csatát az agyuk és az ösztöneik ellen. Egy ilyen ijesztő élmény valóban a legértékesebbnek bizonyulhat.
A Szépség és a Szörnyeteg… Farah és Tahir története egyike annak a két léleknek, akik egymásra találnak. Megtévesztett a megjelenés, ellentétes oldalról indultak. De azáltal, hogy megtalálták a benne rejlő szépséget, eljutottak a maguk lényegéhez. Lehet, hogy nem jutottak el odáig, hogy teljesen kifejezzék érzéseiket, de mindannyiunknak meg kell kérdeznünk magunktól: Mi a szerelem, ha nem az, hogy valakinek megmutatjuk igazi énünk? És mindenekelőtt ez a szépsége ennek a modern mesének.
Fordította: Kollár Kata
Forrás: https://www.instagram.com/p/CrGGtwqNXky/?utm_source=ig_web_copy_link