Néhány szót szeretnék mondani A nagykövet lánya 25. és 26. részében történtekről.
Amióta A nagykövet lánya elindult, Engin Akyürek sokféle módon bújt Sancar Efe bőrébe. Azonban az utóbbi két részben látott két új jelenet egy új szintre emeli színészetét, az ima a mecsetben a 25. részben és a szenvedés jelenetei, miután leesett a szikláról a 26. részben.
Az ima
Sancar a fa, mint az ember, földben gyökerezik, szilárd és masszív, viharos, zűrzavaros Efe a fénybe kerül, könyörög gyermeke életéért. Könnyes arcán a kamera figyelő szeme felfedi szíve nyers őszinteségét, félelmének remegését.
Milyen belső utat járt be Engin Akyürek, mi lüktet a szívében, hogy olyan mértékben mozgasson meg minket, hogy alig kapunk levegőt? Valószínűleg soha véget nem érő küldetés, az állandó keresési igény és megértés, ami benne él, lehetővé téve számára, hogy életet adjon karakteres lélekmozgásainak, mindannyiunkat a lényegéig megrázva.
Az imádságban a megadás és a megváltás kegyelme érződik. Döntő pillanat, amikor a másik birtoklásának ezt az igényét elhagyja, hogy tiszta önzetlenségbe lépjen. Megszakadt a szív, a szerelem átjárja és meghajlítja. Imádkozó testéből árad a végső fájdalom, a lánya elvesztésétől való félelem és egyúttal a belső erő, amely a szeretetnek való megadásból és az én széttöréséből fakad. Kísérteties ikonikus jelenet.
Piéta
Emre Kabakuşak követi az eposz klasszikus szerelmi történeteinek hagyományait, ahol a szerelmeseket halál és elválás fenyegeti. Sancar leesett a szikláról épp úgy, mint Nare évekkel ezelőtt, mindkettő a szerelem miatt. Sancarnak a mélységbe zuhanása szintén a saját megváltása, véget vet elválásuknak. Mint Nare, ő is csodával határos módon megmenekül (ezt a mesét boldogan fogadjuk el, mint feltételezést, az eposz érdekében, és miért ne).
A kunyhóban Sancar szenved, mind testileg, mind lelkileg.
Amikor ezeket a jeleneteket nézzük, nem egyszerűen egy képet nézünk, hanem belépünk Sancar jelenlétébe, meztelen nyitottságába, egész lényének kitettségébe. Érti Nare fájdalmát.
Látjuk a szemében, hogy a megbocsátásért könyörög, amelyet megkapunk, amikor Nare végül kimondja a nevét. Ezen a ponton megint más érzelem tükröződik a szemében, újra lélegezhet. Ezek a jelenetek, amikor Nare gondosan és együttérzően tartja kezében az általa szeretett férfi fejét és testét, felidézi bennünk Michelangelo Piétáját. Nekem legalábbis ez a kép jutott eszembe. A szenvedő szerelem portréja. Ki más, mint Engin Akyürek tudná átadni Sancar nyers érzelmi őszinteségét ezekben a pillanatokban?
Írtam néhány portrét Enginről, mint színészről, és amikor azt hiszem, hogy mindent elmondtam, ő mégis új szavakat és költői képeket inspirál. Állandó ihletforrás. Ebben az értelemben olyan színész, mint senki más. Mint egy festmény, egy zenemű, egy szobor vagy egy könyv, izzó jelenléte, rezgő tehetsége, empátiája az általa ábrázolt karakter iránt szavakat, képeket, ötleteket, sebeket és szeretetet szül. A valódi lények megkapják ezt az ajándékot, ő egy közülük.
Cathie Hubert 2020.
Forrás: cathiehubertfr.wixsite.com