Categories Interjú

Végül is jó élni 2. rész

Mi a film fő mondanivalója?

Tulajdonképpen sok mindent mondtam már róla korábban, ezért most nem igazán szeretnék mást mondani, talán csak annyit, hogy a film mondanivalója a megtisztulás, a terhektől való megszabadulás, gyógyulás.

Már a kezdetektől minden kérdésre, amire válaszol, azt mondja: ez most így történt, de nem kellett volna így lennie. Nos, vannak olyan szakmai szabályok, amelyek nem egyetemes szabályok?

Valójában a szabályt szabálynak kell tekinteni, nem szabad megszegni. Amikor bekerülök egy adott projektbe, már tudom, hogy miben akarok részt venni, többé-kevésbé tudom, mit akarok csinálni, amit akarok, milyen módszerrel kell megcsinálnom, de ezeket a szabályokat nem szabjuk meg előre, mert ezek projektenként változhatnak.

Minden projekt, amelyen dolgozol, minden karakter, amit életre keltesz, egy utazás. Minden utazásból marad nekünk valami. Néhány dolgot otthagyunk azokon a helyeken, ahol járunk és meglátogatunk. Történt veled ilyesmi ebben a filmben?

Az határoz meg minket, hogy honnan jövünk és hová tartunk. Fontos, mit részesítünk előnyben. És hogy mit részesítünk előnyben? Az emberi reflex mindig hajlamos rosszat mondani az emberiségről, az életről, a máról. Más szóval, ennek a karakternek van mondanivalója mindannyiunk számára, amikor elkezdjük szépíteni saját világunkat apránként: „Igyekezzünk jobbá tenni a saját életünket” – mondja Kerem. Amit próbálok tenni, az az, hogy a sarkon lévő szemeteskukát szép színre festem, ami egy jó dolog. Te megtalálod a saját utad, valaki más megtalálja a magáét, én is megtalálom a másik utat. Ilyen is előfordul, nem tudjuk kifesteni az egész világot, de ha mindenki a saját kertjét, a saját világát, a magával törődő embereket próbálja szépíteni, akkor a világ is szép lesz.

Összességében ez egy szép film. Van szerelmi története, van drámája, vannak rejtélyek is, amelyek érdekessé teszik. Nevezhetjük ezt a filmet pszichológiai thrillernek. De nagyon tiszta dolgokról is beszélünk. Úgy tűnik, ebben a filmben egy másik helyzet is van, szeretne erről mesélni?

Nem akarom kettéosztani a világot, és csak egy mondatot megfogalmazni. Ettől függetlenül ez egy olyan történet, ami ezen a földön játszódik. Ebben az értelemben ezeknek a földeknek a kódjait használja. Ettől függetlenül az anatóliai emberek egy olyan közösséget alkotnak, amely megtanult reménykedve tekinteni az életre és a jövőre. Kultúrák ezrei léteztek előttünk. Sok mindent örökölve élünk, ezek kódjai is benne vannak ebben a történetben. Azt tenni, amit a műfaj megkíván, az eszköz, nem pedig a film célja. Valójában ez az a mód, ahogyan a történetet elmeséli. Valami egyetemesebbet mond rólunk az emberiség számára.

Ha már a világról beszélünk, a filmet a közeljövőben vetítik és mutatják be Latin-Amerikában és külföldön, valamint Törökországban is. Izgatott emiatt?

Nagyon. Annyira fantasztikus, nagyon izgalmas. Nagyon hálás vagyok, hogy idáig jutottunk. És ebben nagyon biztos vagyok, igen, csak azt mondtuk, itt vannak kódok, de a film valami olyan univerzálisat mesél el, hogy szerintem az egyetlen különbség ebben az értelemben a nyelv. Azt hiszem, ha megváltoztatnánk a neveket, máshol is forgalmazhatnánk a filmet szerte a világon. Mert ez egy olyan történet, amelyet az egész világon láthatunk. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszra ilyen értelemben, de szerintem tetszeni fog nekik, de sokáig nem fogják átélni azt a külföldi film feelinget, mert ebben vannak univerzális kódok.

Az ön által játszott sorozatokat több mint száz országban mutatják be. A Kafasına Göre magazin a másik, amivel kapcsolatban van a közönségével. Megjelenésének pillanatától kezdve a magazin a világ különböző országaiba is eljut. És most a film is. Milyen érzés ez? Volt valami, amiről álmodott ezzel kapcsolatban?

Nem, ez értékesebb, ilyen még nem volt. Nem terveztük előre, csak adódott ez a helyzet, és ez természetesen nagyon boldoggá tesz. Nagyon különböző földrajzi területekről beszélünk. Nem csak a velünk szomszédos országokról beszélünk, nem ugyanahhoz a kultúrához, ugyanahhoz a klímához tartozunk, nem vagyunk egymást értő emberek. Sokféle földrajzi helyről néznek bennünket. Ez az a mondat, amit az imént mondtam: mindannyiunknak ugyanazok a fájdalmai és érzései. Így vagy úgy, amikor mindannyian szerelmesek vagyunk, amikor szenvedünk, ugyanazok a dolgok történnek a testünkben, ugyanazokat tapasztaljuk. Tegyük félre azokat a dolgokat, amik megosztanak minket, annyi minden köt össze, hogy nekem is rendkívüli, hogy ennek részese lehetek. Remélem, folytatom ezt az utat.

És milyen volt Çağan Irmakkal dolgozni?

Çağan nagyon tapasztalt rendező. Rendező, aki nagyon jól tudja, mit kell forgatni és mit kell csinálni. Nagyon szép, hogy az az ember, akit az asztalnál láttam, akinek hittem az őszinteségében, őszintén felvállalta a film problémáját a forgatáson. Ez nagyon fontos, nem hiszem, hogy olyanok tudnának mesélni, akiknek nincs problémájuk. Először megpróbáltam megérteni, mi jár a fejében. Miért írta ezt, miért akar ilyesmit forgatni? Voltak olyan pontok, amelyek közösek voltak.

Októberben éjszakai felvételeket készítettek nyári ruhákban.

Ez az én szerencsém. Nagyon hideg volt Assosban, mert egy  hegyi falu. Minden filmnek, minden történetnek problémája a földrajzi elhelyezkedés, a hideg időjárás, de ez olyan, amit meg kell oldani. Ez olyan dolog volt, amit le kellett győzni, de napközben fantasztikus volt.

Úgy tudom, hogy az utolsó dubrovniki jelenet forgatása után vihar tört ki.

Az azért volt, mert a filmet befejeztük és az időjárás szerint is elég volt, úgy gondolta, most már jöhet a tél.

Lesz még más projektje Çağan Irmakkal?

Jó lenne, ha így lenne, így érzem. Nem tudom, hogy Çağan szeretne-e velem dolgozni. Nem néztem meg a filmet, de szerintem érzelmileg mindannyian elégedettek vagyunk az eredménnyel. Remélem tetszik a közönségnek, akkor miért ne?

Fordította: Kollár Kata

1 hozzászólás on “Végül is jó élni 2. rész”

  1. Csak most olvastam a Végül is jó élni c. Riport 2.részét.
    Magát a filmet régebben láttam.
    Újra meg kell hogy nézzem mert ez a riport új értelmezést ad.
    Legalábbis számomra.
    Megrendítő volt látni első alkalommal de most újra meg fogom nézni.
    Látom a dátumot de sajnos a cikket csak most tudtam elolvasni.
    Nagy köszönet Kollár Karának az élvezetes fordítását!
    Köszönöm szépen!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük