Engin Akyürek jelenleg egy új sorozatot forgat, a címe: Mindhalálig. Egy ideje már nem hallottunk felőle, de ezen idő alatt sem volt tétlen, újságírónak állt. Egy évvel ezelőtt alapított egy újságot barátjával Ankarában, amelybe ír és interjúkat is készít.
Akyürek, aki mindig szerelmes férfit alakít sorozataiban, azt mondta: „Mindig konfliktusokkal teli, kemény, traumatikus kapcsolatokban voltam. A közönség a szerelmi történeteket szereti, mert a szerelem mindent megszépít.”
Akkor találkozunk Enginnel, amikor már olvadni kezd a hó Isztambulban és a nap egyre melegebben süt.
Még nincs itt. Egyszer csak a szomszéd asztalnál ülő hölgyek arckifejezése megváltozik, csillog a szemük. Egyből tudom, hogy Engin megérkezett… és nem tévedek. Ott áll az asztalunknál, nagy mosollyal…
Engin Akyürek ilyen hatást vált ki… Azzal, hogy évek óta csodálják őt a nők, karrierje építésében is hasznos számára. A lejátszott sorozatok és filmek révén minden alkalommal csodálja őt a közönség.
A Külföldi vőlegény, a Ha felhő lennék, a Fatmagül, a Piszkos pénz, szerelem vagy a Sors és az Emlékek útvesztője, ez volt a múltban. Most azért találkozunk Enginnel, hogy legújabb sorozatáról beszéljünk, ami a török ATV csatornán látható. Egy elég zsúfolt helyen találkoztunk. Engin nagyon természetesen viselkedett. Hozzá van ezekhez a helyzetekhez szokva. A beszélgetés során erről azt mondta: „Az emberek megnéznek, majd mindenki foglalkozik tovább a saját dolgával.”
Én azonban most másról szeretnék vele beszélni. Azt tudom, hogy barátjával egy éve indítottak el egy újságot, és ő is ír bele. Eddig 12 cikke jelent meg. Ugyan az írások nem róla szólnak, de életének egyes mozzanatait felfedezhetjük benne. Így a beszélgetést ezzel kezdem:
– Ön is ír cikkeket a Kafasına göre című magazinba. Ön is részese volt ennek létrejöttében. Honnan jött az ötlet?
– Olvasta az írásim? Hogy talált rá, kíváncsi vagyok az objektív véleményére…
– Mindegyiket olvastam. Volt önről egy kép a fejemben; a csendes, félénk, misztikus jelzők jutottak eszembe…. Most már tudom, hogy egészen más és hogy ezek 18 éves önmagáról szólnak… vagy rosszul gondolom?
– Nem, ezek az évek nagyon értékesek számomra. Vannak benne kitalált részek is, de olyanok mintha magamról írtam volna. ezek nem az én gyerekkoromban történtek. Csak kevésbé szólnak rólam, némelyik a megfigyeléseimből, némelyik Ankaráról, van amelyik a 90-es évekről, némi a tudatalattimból és néhány az elvárásaimról szól.
– Az egyik történetben arról ír, hogy barátjával ugyanabba a lányba szerettetek bele. Létezik ez a barát?
– Nem, Mehmet nincs, de az mindenkivel előfordult középiskolába, hogy a barátjával ugyanabba a lányba volt szerelmes. Természetesen velem is volt ilyen.