Categories Interjú

A chilei Televitos interjúja Engin Akyürekkel

Engin 2018-as LatAm körútja során – amikor a „Rád vannak bízva a gyerekek” című filmjét népszerűsítette Latin-Amerikában – ellátogatott Chilébe is. Ezt az interjút akkor készítették vele.

A „Fatmagül” és a „Piszkos pénz, szerelem” sztárja országunkba látogatott, hogy népszerűsítse a „Rád vannak bízva a gyerekek” című filmjét.

A 36 éves Engin nemcsak hazájában, hanem Chilében is meghódította női szíveket, akik kitörő örömmel fogadták a repülőtéren. A színész azért jött az országba, hogy népszerűsítse legújabb filmjét, amelyben Keremet, egy isztambuli belsőépítészt játszik, aki Yesimet vette feleségül. Boldog házasságban élnek, de mégis szomorúak, mert nem lehet gyerekük. Bár több termékenyítési módszert is kipróbáltak, de sajnos sikertelenül. Yesim már elvesztette minden reményét és most erkölcsi támogatásra van szüksége férjétől, ezért úgy határoznak, hogy nyaralójukba mennek el pihenni.

Kerem vezeti az autót, amikor hirtelen egy gyerek ugrik eléjük, Kerem elveszíti uralmát a jármű felett. Kerem súlyosan megsérül. Yesim és a gyerek meghalnak. Kerem felelősnek érzi magát a haláluk miatt, és nem tudja legyőzni a fájdalom és a bűntudat érzését. Úgy dönt, hogy elszigeteli magát munkájától, családjától, barátaitól, alapvetően mindenkitől és mindentől, ami körülveszi, de olyan dolgok kezdenek történni vele, amelyeket még a legjobb barátjának sem tud megmagyarázni, ezért úgy dönt, hogy visszatér a városba, ahol minden történt.

Tovább olvasom A chilei Televitos interjúja Engin Akyürekkel

Categories Cathie Hubert Elemzés

Cathie Hubert: A férfi, aki elvesztette hangját

Amikor a 36. rész véget ért, lehunytam a szemem, és mégis láttam Sancar mozdulatlan fájdalmát. Ott volt a szemem mögött, és éreztem, hogy a szíve dobog a bőröm alatt.

Számos irodalmi, színházi vagy opera remekmű van, amelyek feltárják az emberek hatalmas belső vívódásait, és ezek gyakran mélyen megrendítenek minket.

Engin Akyürek Sancar efe karaktere továbbra is fordulópont marad művészként való fejlődésének történetében, ami a pályafutása döntő elágazásának számít. Mindenre képes, amikor a különböző emberi érzelmeket fejezi ki. Ez az érzelemkifejezés a 36. és 37. epizódokban ismét egy új dimenzióval bővítette művészetét.

Ebben a két fejezetben két fontos kerül ki az életéből. Egyedül kell szembenéznie a szeretett nő elvesztésével, miközben egy biztos pont, egy szikla marad kislányának.

Kétségbeesése leírhatatlan, látható és mégis láthatatlan, ami Engin Akyürek kiváló színészi munkájának újabb finom eredménye. Engin arca tájkép. Minden érzelem látszik rajta, nem kell semmit mondania, mégis tudjuk, hogy mit érez, hogyan érez.

Amikor Sancar felgyújtja a faházat, szótlan bámulása többet mond minden szónál, nem kell, hogy dührohamot kapjon. Az idő megállt, szemének sötét medrei elvesztették tükröződésüket, múltjának ez az elégetése olyan, mint egy megfordított epifánia, a vissza nem térő sötétségbe esés, és mégis büszkén áll a tűz előtt, mint a legendás főnix, csillogó arany madár, aki megég, de mégis felkel hamvaiból.

Tovább olvasom Cathie Hubert: A férfi, aki elvesztette hangját

Categories Cathie Hubert Elemzés

Cathie Hubert: A hamu íze

Amikor a Sefirin Kızıben játszó Engin Akyürek sokrétűségéről beszélünk, azt hittem, mindent láttam már és írtam is róla. Ez a jól rendezett és forgatott sorozat, sok érdekes másodlagos szereplővel és jó történettel azonban mégsem lenne olyan, mint most, ha a főszereplő nem Engin lenne, és én ma nem lennék az íróasztalomnál, és nem próbálnám meg leírni ezeket a szavakat, és nem adóznék tisztelettel művészete előtt.

A 31. rész utolsó fél órájáról fogok most írni, amikor Sancar elmegy Nareért, az éttermi jelenetről, és végül az utolsó percekről, amikor Nare visszaadja a gyűrűt. Ezek a pillanatok ajándékot jelentenek Engin Akyürek számára, lehetővé téve számára, hogy újra ragyogjon, egy teljesen új formában, megtörve ezzel a szívünket. Hősi, kétségbeesett, kirívó, fenyegető, könyörgő, megtört, boldog, szomorú, tomboló, vicces, szerető, szenvedélyes; a sorozat kezdete óta követjük a Sancar efe érzelmi hullámvasúton történő menetelését, és minden alkalommal még többet szeretnénk látni belőle.

Amint azt a “Színész és a kamera” című cikkemben is írtam, színészi játéka szoros kapcsolatban áll a kamerával, az arc variációira összpontosít, felfedi belső fényét, vagy megpróbálja elrejteni, ahogy megjelenik a képernyőn. Azonban itt a múltbeli kínok ellenére, amelyeket a történetben elviseltünk, a néző egyre nyugtalanabbul érzi magát, amikor nézi Engint. Először csak egy árnyék suhan át az arcán, ami azután váratlanul bánattá változik. Mosolya már halványodik, a szeméből kiolvashatjuk a kétség árnyékát, a jövő lassú felismerését. Most először érezzük, hogy az epikus álomszerű szerelmi történetnek, amelyet annyira szerettünk, lehet, hogy vége lesz. És ez a nyugtalanság, ez a szinte láthatatlan repedés Sancar arcának figyeléséből fakad. A kamera se nem távolról, se nem közelről nem mutatja őt, a két fél között, félúton áll, amikor Nare visszaadja a gyűrűt.

Azt várnánk, hogy közeli képet kapunk Sancar arcáról, de nem így lesz, távolról filmezik. Ezt a szimbolikus távolságot, amely Nare és Sancar között kialakul, fenntartja a kamera és Sancar szokatlan fizikai testtartása. Ott áll, dermedten, mozdulatlanul, hangtalanul. Döbbenten az ajka bezárul. Kétségbeesett szabadesését kezdi a néma kétségbeesés felé. Sem lágysága, sem erőszakossága, szenvedélye vagy feltétel nélküli szeretete nem mentheti meg a bukástól, és mégsem omlik össze. Mozdulatlanul áll, testét és szemét lassan láthatatlan por borítja. A sötétedő világ hirtelen elvesztette csillogó szépségét, zsugorodik körülötte a tér, szemében a tűz lassan halványul. Elviselhetetlen szorongásának tanúi leszünk, a szívünkben érezzük. Kiszárad a szánk, sírni akarunk, de mégsem könnyezünk. Némán égő szeme a bánat láthatatlan szívdobogását tükrözi. A színész költő belső zenéje csillog. Engin Akyürek mesterré vált az emberi érzelmek végtelen spektrumának közvetítésében, katartikus forradalmakat idézve elő olyanokban, mint én, akik hallják a hangját.

Forrás: cathiehubertfr.wixsite.com

Categories Cathie Hubert Elemzés

Cathie Hubert: A piéta

Néhány szót szeretnék mondani A nagykövet lánya 25. és 26. részében történtekről.

Amióta A nagykövet lánya elindult, Engin Akyürek sokféle módon bújt Sancar Efe bőrébe. Azonban az utóbbi két részben látott két új jelenet egy új szintre emeli színészetét, az ima a mecsetben a 25. részben és a szenvedés jelenetei, miután leesett a szikláról a 26. részben.

Az ima

Sancar a fa, mint az ember, földben gyökerezik, szilárd és masszív, viharos, zűrzavaros Efe a fénybe kerül, könyörög gyermeke életéért. Könnyes arcán a kamera figyelő szeme felfedi szíve nyers őszinteségét, félelmének remegését.

Milyen belső utat járt be Engin Akyürek, mi lüktet a szívében, hogy olyan mértékben mozgasson meg minket, hogy alig kapunk levegőt? Valószínűleg soha véget nem érő küldetés, az állandó keresési igény és megértés, ami benne él, lehetővé téve számára, hogy életet adjon karakteres lélekmozgásainak, mindannyiunkat a lényegéig megrázva.

Az imádságban a megadás és a megváltás kegyelme érződik. Döntő pillanat, amikor a másik birtoklásának ezt az igényét elhagyja, hogy tiszta önzetlenségbe lépjen. Megszakadt a szív, a szerelem átjárja és meghajlítja. Imádkozó testéből árad a végső fájdalom, a lánya elvesztésétől való félelem és egyúttal a belső erő, amely a szeretetnek való megadásból és az én széttöréséből fakad. Kísérteties ikonikus jelenet.

Tovább olvasom Cathie Hubert: A piéta

Categories Cathie Hubert Elemzés

Cathie Hubert: Engin Akyürek, a színész és a kamera

A filmekben a távoli felvételek azért készülnek, hogy a szereplőket jobban be tudják mutatni, ezért legtöbbször a valamilyen cselekvés bemutatásakor használják ezt a felvételi módot, míg a közeli képekkel az érzelmeket mutatják be.

A nagykövet lányában a Sancar és Nare körül megforduló embereket legtöbbször közepes távolságról vagy távolról mutatják, ezzel szemben a Nare és Sancar között kibontakozó érzelmek bemutatására közeli kameraképeket alkalmaznak. A sorozat előrehaladtával a néző úgy érezheti magát, mintha hullámvasúton ülne és ez a főszereplőnek, Sancar Efének köszönhető. Engin Akyürek minden jelentben más-más arcát mutatja, és ezek az előadásai teljesen elvarázsolják a nézőket.

Évek óta sikeres színész, több sorozatban és filmben is játszott már, de azt hiszem, hogy A nagykövet lányában érte el eddigi karrierje csúcsát, olyan kiváló színészi játéka van, amelyet nemzetközi szinten ritkán láthatnak a képernyőn.

Testbeszéde a kamerához viszonyítva a fókuszpont, a történet kibontakozásának magja, ez az egyik oka annak, hogy a történet ennyi érzelmet vált ki a nézőben, lebilincselően vezet minket az akciójelenetek és a drámai, érzelmes jelenetek között.

A távoli és közepes távolságból felvett jelenetekben a forrófejű Sancar berohan, megfordul, jön és megy, fenyeget, elesik, táncol, embereket rendel maga köré, verekedik, dühöng. A képernyőt bejárva táncol a kamerával, karjait szárnyként kitárja, lábai szilárdan állnak a földön, elegáns, masszív és büszke. Ragyogó színész, teljesen beleéli magát a szerepbe, ilyen színpadi előadó manapság rajta kívül szinte nincs is. Sancar szellemes, szenvedélyes, sokoldalú, rendkívül érzékeny, erőteljes és karizmatikus.

Tovább olvasom Cathie Hubert: Engin Akyürek, a színész és a kamera